A DélHír portál, mint annyi más ügyben is megszokhattuk, egy a nyilvánosság félrevezetésére alkalmas írást jelentetett meg „Könnyű a más pénzét…” amelyet Bozóki Antal jegyez. Mivel az írás hemzseg a téves és félinformációktól, s a csúsztatásoktól sem mentes, ezért a Prosperitati Alapítvány a Tájékoztatási törvény (Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye, 83/2014, 58/2015 i 12/2016 szám) 83. szakasza értelmében helyreigazítási kérelemmel fordult a portálhoz, amely meg is jelentette azt. A helyreigazítás szövegét honlapunkon is közzétesszük:
HELYREIGAZÍTÁS
A különböző fejlesztési programokban és intézkedésekben, függetlenül attól, hogy szerbiai, magyarországi vagy EU-s intézmény valósítja meg azokat, az a közös jellemző, hogy költségvetési forrásból valósulnak meg, ez alól nem kivétel a Prosperitati Alapítvány által megvalósított Vajdasági Gazdaságfejlesztési Program sem.
A program átlátható módon, pályázati kiírások útján valósul meg, a Prosperitati Alapítvány működéséhez és a pályázati kiírásokhoz kapcsolódó dokumentumok (működési szabályzat, munkajelentés, pályázati szabályzatok, értékelési szempontok, pályázati eredmények stb.) teljes mértékben nyilvánosak, s elérhetőek a Prosperitati Alapítvány honlapján (www.prosperitati.rs). A projektek megvalósításáról, a pályázók elszámolása és a helyszíni ellenőrzések alapján, szerződéses kötelezettségeinek eleget téve az Alapítvány számot ad a Támogatónak. Minden egyes elszámolás elfogadásra került, az pályázók és az Alapítvány minden egyes kiutalt adó forinttal el tudtak számolni.
A Prosperitati Alapítvány nem tagadta meg az újságíró tanonc kérését, aki írást készített a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében. Az Alapítvány ugyan egyértelművé tette, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférést biztosító törvény nem kötelezi a kérelem elfogadására, s felhívta a figyelmet arra a tényre is, hogy a kérelem nem felelt meg a törvény tartalmi és formai követelményeinek sem (részben nyilvános, részben pedig indokolatlanul nagy mennyiségű, harmadik személy személyes adatainak védelmét veszélyeztető adatokhoz kér hozzáférést), mégis felajánlotta az újságíró tanonc számára, hogy az Alapítvány ügyvezetője előre egyeztetett időpontban rendelkezésére áll és válaszol a kérdéseire. Sajnos a lehetőséggel nem élt a kérelem írója. Az oknyomozó újságírás műfajában a széles körű tájékozódás alap követelmény, s ebben az esetben legalább az alapvető „tévedések” kiküszöbölhetőek lettek volna, de megértjük, hogy egy meghatározott céllal megrendelt és annak megfelelően előre megírt írásban zavart kelthetnek az érintett fél mondatai.
Bozóki Antal hiányolja írásában az oknyomozó újságírást, s korábban sokszor kifejezte aggodalmát az objektív tájékoztatás hiánya miatt. Ugyanakkor önmaga egyikhez sem járul hozzá. Ő sem él a lehetőséggel, s nem kérdezi meg az írásában sokat emlegetett Prosperitati Alapítványt, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy a honlapon fellelhető nyilvános információknak utána járjon, amivel elkerülhette volna, hogy alaptalan cikkhez adja a nevét.
Ha utánajárt volna, akkor tudná, hogy a pályázati rendszerünkben a pályázó választja ki, több árajánlat alapján, hogy mely szállítótól vásárol, ennek eredményeképpen nem egy, hanem több mint ezer szállító található a programban, amelyek jelentős része vajdasági magyar vállalkozásként azonosítható. Az is feltűnhetett volna oknyomozás során, hogy az Alapítvány létrehozta a nem javasolt szállítók adatbázisát, amelybe azok a szállítók kerülhetnek be, akik késnek a leszállítás során, indokolatlanul árat emelnek vagy nem tesznek eleget a garanciából fakadó kötelezettségnek, hogy felhívjuk a pályázók figyelmét azokra a szállítókra, akik veszélyeztetik a projektek sikeres megvalósítását, s a tevékenységük kockázatot jelent a pályázati rendszer működésében.
A körültekintő újságírói hozzáállás vagy az Alapítványnak feltett kérdés abban is segített volna, hogy Bozóki Antal elkerülje, hogy önmagának ellent mondjon. Az írásban említett pályázói esetekből kiderül, hogy az általa kárhoztatott „bonyolult” ügyintézésnek köszönhetően oldódott meg a pályázók gondja, hiszen az Alapítvány azért követeli meg a szállítói szerződés megkötését, valamint a szállítói garancia kiadását, hogy azok a szállítóval szemben a pályázókat védjék. Utánajárást igényel, de megéri. S nem csak azért, mert a támogatásként kapott összeget egy – egy pályázó több évi sikeres, nyereséges gazdálkodással tudná előteremteni, s a fejlesztésre költeni.
Aki követi a Prosperitati Alapítvány híreit, jelen van a tömeges közösségi találkozókon, az tudja, hogy a legtöbb esetben új eszközök vásárlását támogatja az Alapítvány, a pályázói igényeknek eleget téve, csupán kivételes esetekben engedélyezi a használt eszközök vásárlását.
Amennyiben tovább kutatott volna, akkor arra is fény derült volna, hogy a hitelszerződések kérdése a közel 7000 sikeres pályázó közül mintegy 200 pályázót érint, tehát nem általános jelenség. Szerbiában mindegyik bank szerb nyelven köti meg a hitelszerződéseket. A programban nem egy, hanem 6 szerbiai bank vesz részt. A megvalósuló projektek értéke ezekben az esetekben legalább 50.000 euró, a 7 oldalas fordítás ára magas díjszabás esetén is ennek csupán néhány tized százaléka. A pályázati rendszert ismerők azt is tudják, hogy a pályázati dokumentumok csak magyar nyelven érhetőek el honlapunkon, a pályázatírás és a projekt megvalósítás során a legtöbb dokumentum viszont kétnyelvű. Mivel a Támogatónak benyújtott elszámolásban és a hazai könyvelésben is megjelenik sok dokumentum, ezért a fordítások elengedhetetlenek. Az OTP Bank alkalmazottjai között valóban lehetne több magyarul beszélő alkalmazott, ugyanakkor azt nem lehet elérni úgy, hogy a szinte folyamatosan nyitva lévő álláslehetőségre nem jelentkezik magyar ajkú munkavállaló.
A Vajdasági Gazdaságfejlesztési Program úttörő volt a hasonló fejlesztési programok sorában, számos elismerést tudhat magáénak, amelyek közül a legfontosabbak a pályázóink sikere és a Támogató elégedettsége. Reményeink szerint a következő fejlesztési ciklust is közös megelégedésünkre valósíthatjuk meg