Traub Tamás és Traub Krisztina
Doroszló Bácska nyugati csücskében, a Duna-Tisza-Duna-csatorna partján meghúzódó, zömmel magyarlakta kis település. Határában, a Mosztonga patak mellett ősidők óta áll egy kút, mely körül az egykori templom és kolostor romjai látszanak, és már a középkorban is kedvelt zarándokhely volt. A doroszlói kétnapos búcsút szeptemberben tartják meg, amikor 15-20 ezer zarándok keresi fel a szentkúti kegytemplomot.
Csendes kis falu, szerény emberek mindennapi életével és történeteivel. Verőfényes nyári napon keltem útra, hogy felkeressem következő interjúalanyaimat. Korábban még soha nem jártam Doroszlón, tehát kíváncsian vártam, hogy milyennek látom majd a búcsújáról oly sokszor emlegetett kis falut. Megérkezve Tamás fogadott a kapuban, segítőkészen jelezte, hová parkolhatok. Miután felesége Krisztina és a kis Noel is üdvözölt, az ebédlőjükben folytattuk a beszélgetést.
- Mondanátok néhány szót magatokról, mivel foglalkoztok? Mikor ismertétek meg egymást?
Krisztina: – 1989-ben születtem Zomborban, az általános iskolát Szilágyin végeztem, a középiskolát pedig 2008-ben fejeztem be, Zomborban, gyógyszerész technikusi szakon, és a tavalyi év őszétől dolgozom egy gombosi gyógyszertárban. Szerencsére nincs messze Doroszlótól, személygépkocsival meg tudom oldani az utazást.
Tamás: – 1983-ban születtem Zomborban. Az általános iskolát itt Doroszlón fejeztem be, majd a későbbiekben a középiskolát Szabadkán, elektro-mechanikus szakon. Ezután néhány évet dolgoztam a földművelés területén, majd azt követte a katonaság. Később pedig folytattam a földművelést, amit szeretek is végezni, és úgy gondolom, hogy a mai világban ezzel nem foglalkozik olyan, aki nem szeret a földeken dolgozni. El kell mondanom, hogy a szülők és a nagyszülők is evvel foglalkoztak, szóval én már korán megismerkedtem a földműveléssel, nálunk ez generációról generációra szállt át. A párommal, Krisztinával 2008-ban ismerkedtünk meg, és 2013-ban házasodtunk össze, 2015-ben pedig nagyon nagy örömünkre bővült a családunk, megszületett Noel.
- Mi az, ami ideköt benneteket a szülőföldhöz?
Tamás: – Engem elsősorban a munkám az, ami ideköt. A családunk, több generáción át, földműveléssel foglalkozott, én is ebben képzeltem el magam. Szeretem is, próbálok terjeszkedni, amennyire csak lehet és amennyire tudok. Nem szerettünk volna városba költözni, bár a feleségem korábban kaphatott volna munkát Szabadkán, úgyszintén gyógyszertárban. Mind a ketten falun nevelkedtünk, itt képzeltük el az életüket, nem vonzott bennünket a nagyvárosi élet. Korábban lett volna lehetőségük Zomborban élni, de mi végül Doroszló mellett döntöttünk, és jól érezzük itt magunkat.
- Mekkora segítség volt nektek a Prosperitati Alapítvány pályázata?
Tamás: – Az egész úgy kezdődött, hogy összeköltöztünk Krisztinával albérletben, ahol összesen 5 évet éltünk együtt. Közben többször felmerült már, hogy kellene egy saját házat vásárolnunk, egyre többször beszélgettünk erről. Ezt követően kínálták fel ezt a házat, ahol most vagyunk, de az árat magasnak tartottuk, viszont tudtuk, hogy a központban van, új építésű téglafalakkal, ideális otthon lenne számunkra. Eldöntöttük, hogy mi ezt a házat választjuk, sikerült is megegyeznünk az eladóval a részletfizetésben. Amikor rátaláltunk a Prosperitati Alapítvány pályázatára, nagyon megörültünk, eldöntöttük, hogy elkezdjük beszerezni az összes szükséges dokumentumot, és megpályázzuk.
Krisztina: – Én abban az időszakban nem dolgoztam, viszont az volt a napi feladatom, hogy fél óránként megnéztem, vannak-e már eredmények a pályázattal kapcsolatban. Bevallom, nagy izgalommal vártuk, hogy sikerül-e nyernünk. Egy szép napon megjelentették a nyertesek névsorát. Nagyon nagy örömmel olvastam a mi nevünket is közöttük, azonnal hívtam a páromat, aki épp dolgozott.
Tamás: – Számunkra nagy segítség volt a nyertes pályázat, mert így nem kellett tovább fizetnünk a részleteket, hogy úgy mondjam lenulláztuk a számlát, és elmondhatjuk, hogy most már valóban van egy saját otthonunk, ami csak a miénk.
- Mit szerettek leginkább az új otthonotokban?
Krisztina: – Rengeteg helyiség van, nagyon jól ki lehet használni a belső teret. Személy szerint nekem az álmom is teljesült, ami nem más volt mint egy csodaszép, tágas konyha. A nappali szoba mellett külön van hálószóba és gyerekszoba is, sőt még akár vendégszobát is ki tudnánk alakítani. Ki tudja, mit hoz a jövő.Tamás: – A ház nagy udvarral rendelkezik, aminek köszönhetően van helye a mezőgazdasági gépeknek is. Ami még nagyon jó, hogy van egy hátsó kijárata is az udvarnak, ami a másik utcára vezet ki, és én csak azon át közlekedem a mezőgazdasági gépekkel. Ez leginkább akkor hasznos, amikor esős idő van, az udvar nem lesz mindenfelé sáros.
- Miként látjátok a boldogulás módját, lehetőségeit itt a szülőföldön?
Tamás: – Mi úgy gondoltuk, hogy ameddig fenn tudjuk tartani a jelenlegi életszínvonalat a sok munkával, addig nem érdemes külföldre menni. Soha nem vonzott bennünket, hogy elhagyjuk a szülőföldünket, és máshol próbáljunk boldogulni. Szerintem mindennek az a kulcsa, hogy az ember akarjon dolgozni, használja ki a lehetőségeket. Én évente 2 szezonmunkásnak tudok munkát biztosítani, de az egyikőjük a szomszéd faluból való, ugyanis itt nálunk két eset áll fenn: vagy nincs már aki dolgozzon, nagyon sokan elvándoroltak, vagy van olyan is, aki dolgozhatna, de nem akar. Egyre nehezebb munkaerőt találni. Tehát összefoglalva elmondhatom, hogy valóban nem könnyű, és megértem, hogy nem lehet mindenkinek saját gazdasága, vállalkozása, de egyeseknek még mindig könnyebb kifogásokat találni és panaszkodni, elköltözni, minthogy megpróbáljanak munkát keresni.
- Miről nevezetes Doroszló?
Tamás: – Doroszlóról talán mindenkinek a Kisboldogasszony napi búcsú jut eszébe, amikor is rengeteg zarándok keresi fel a kegytemplomot. A búcsú két napos, amely során körmenetet, illetve horvát, magyar, szlovák szentmiséket is celebrálnak, a nyár folyamán pedig ifjúsági, hittanos és zene táboroknak ad otthont a szentkút. Ami még Doroszlóra jellemző, az nem más mint a néptánc, a néphagyományok őrzése.
Krisztina: – Falunknak fúvószenekara is van, amelyben Noel születése előtt én is fuvoláztam.
2017. július 13.