Nem szégyen a koszos, kétkezi munka, Magyarics János kúlai kertész szerint
Magyarics János egyike azoknak, akik nem ijedtek meg attól, hogy a semmiből önálló vállalkozást indítsanak. Az elképzelés megvalósításához megvolt a kellő gyakorlat, a bátorság mellé egyedül némi hátszél és felszerelés hiányzott, de végül összejött a dolog. Lapunknak elmondta, vállalkozni soha nem késő, és ha az ember meg akar élni valamiből (márpedig ezt muszáj), nem kell félni attól, hogy nekivágjon. Szép lassan megteremtjük az alapokat, és megindulunk a tervezett úton.
− 1968-ban születtem, gépészeti szakközépiskolát fejeztem be. Az egykori Iskra vállalatban dolgoztam 13 évig, utána magánvállalkozóknál lakatosként kaptam munkát. Abban az időben a szakembereket semmire sem becsülték, annyi volt a fizetésünk, mint egy rakodómunkásnak. Ezért egy idő után feladtam, hátat fordítottam a hegesztésnek és a különböző vaskonstrukciók készítésének. Vettem egy motoros fűkaszálót saját kertem gondozására, ami később nagyon bevált, mivel hamarosan felhívott az egyik szomszéd, majd a másik szomszéd, később pedig már az ismerősök is, felkértek fűvágásra. Emiatt a saját kertem és az udvarom mindig utoljára maradt. Így kezdődött a kertészgondnoki vállalkozás, vagyis a kertek rendezése és a fűnyírás, később pedig a fák és a cserjések, sövények gondozását is elvállaltam. Úgy neveltek, hogy a koszos, kétkezi munka soha nem szégyen, pláne, ha meg tud élni belőle az ember. Közben rájöttem, hogy a rendes munkához elengedhetetlen a jó minőségű felszerelés, így megvettem az első Stihl 450-es fűkaszát, ami ma is komoly gépnek számít, mivel nem hobbigép, hanem profi, továbbá minőségileg jobb, erősebb és kisebb a fogyasztása, mint a többi, hasonló gépnek. A kisebb gépek csak kis területen és alacsonyabb fű esetében hatékonyak, ezzel viszont sokkal nagyobb területen lehet zökkenőmentesen dolgozni, nem kell leállni és megvárni, hogy kihűljön, ráadásul feleannyi üzemanyagot fogyaszt, mint a hasonló gépek – magyarázta János.
Elmondta, hogy közben elmúlt 10 év, 2018-ban döntött úgy, hogy önálló vállalkozást indít zöldfelületek karbantartójaként. Sikeresen pályázott a Prosperitati Alapítványnál, ennek köszönhetően sikerült egy traktoros fűnyírót és egy gallydarálót vásárolnia. Innen pedig már nem csupán a tavaszi és a nyári idényben, hanem egész évben tudott vállalni olyan munkát is, mint amilyen a kertek gondozása, a fák, fatörzsek és gyökerek kivétele stb. Példaként az egykori hatalmas, kúlai szövetgyárat említette, amelynek területét 30 éve teljesen elhanyagolták. Miután eladták, ő volt az első, aki három évtized után rendbe hozta az egészet. Egész télen itt dolgozott.
− Az egykori gyár területén sok munka volt, a fák kivételétől és feldarabolásától kezdve a nagytakarításig. Mindehhez kitartásra és színvonalra volt és van szükség, hiszen ebben a vállalkozásban az egyik munka „hozza” a másikat. Van konkurencia, de szerencsére mindenkinek adódik elég munkája. Szerződéses alapon és többnyire cégeknek dolgozok, de magánszemélyeknél is egyre több munka akad. Főleg nyáron, amikor a kaszálás állandó jellegű. Csak győzni kell szusszal és persze erővel, mert mint említettem, ez eléggé kemény és koszos munka, ráadásul folyamatosan kint van az ember a szabad ég alatt. Hajnali 5 órakor indulok, és délelőtt 10–11 óráig, vagyis amíg nem tetőzik a hőség, dolgozok, utána délután 4 órakor folytatom. Ilyenkor, idény közepén csak a vasárnap szabadnap – sorolta beszélgetőtársam.
A kérdésre, hogy mi volt számára az eddigi legnehezebb munka, elmondta, hogy Verbászon az évtizedekig elhanyagolt állapotban lévő, római katolikus temető egy részének a rendezésére sokáig emlékezni fog, hiszen több mint egy hektáros felületen kellett kivágnia és összedarálnia a vadon nőtt bozótot.
− Hosszan tartó, több fázisban zajló munkáról volt szó, amelynek elvégzéséhez testi erőn alapuló segítségre is szükségem volt. Első látásra nem tűnt nehéz munkának, csak miután nekiláttam, akkor jöttem rá, hogy a terep nem egyenletes, és hogy az egész el fog húzódni. Egyébként itt ősszel és télen is dolgoztam. Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy a gyökerek és a fák kivevése mellett a nyesésüket is végzem, de a gyümölcsfák rendbeszedését nem vállalom. Azok metszését legjobb szakemberre bízni – magyarázta János.
A kérdésre, hogy gondolkodott-e a vállalkozás bővítésén, esetleg segédmunkaerő alkalmazásán, elmondta, hogy az ilyen munka iránt alig akad érdeklődő. Egyrészt azért, mert nehéz, nyáron sok porral járó munkáról van szó, másrészt nem tud annyit keresni, hogy kettő, esetleg három embert is fizessen.
− Fő szezonban, vagyis márciustól november végéig van munka bőven, hiszen a fű nő, és tudnék akár 2-3 embernek is munkát adni, a téli időszakban viszont már nem. Télen nem lehet annyit keresni, hogy a magam és más számára is gondoskodjak fizetésről. Szerintem senki sem vállal olyan munkát, ami pár hónapig tart, és a fizetés is alacsony – fogalmazott beszélgetőtársam.
Közben a felszereléssel és gépekkel megrakott kombival olyan családi házhoz érkeztünk, ahova János rendszeresen − ahogy fogalmazott − minden 7–10 napban jár füvet nyírni, és szerinte ez jó hely a fotózáshoz terepen. Ráadásul attraktív is, hiszen nem mindennap lát az ember kombival szállítható kistraktort.
− Mint már említettem, a fűnyírás az egyik fő feladatom, az idén a sok eső miatt gyakrabban kell vágni, tehát több a munka. Az udvarban a kistraktorral kaszálok, a benzines lengőkaszát pedig olyan helyeken használom, ahol a traktor nem tud mozogni. Például az udvar sarkában vagy az utcán lévő, esővizes árokban, a fák körül stb. Fontos az időbeosztás is, hiszen a nap folyamán máshova is be vagyok jelentkezve, és nem illik késni. Az emberek elvárják a pontos, tiszta és esztétikus munkát, ezekre a követelményekre külön oda kell figyelni. Röviden összefoglalva: szeretem a magas színvonalú munkát, ez a legfontosabb – mondta végezetül Magyarics János.