Uniós forrásokkal vetekedő magyar segítség

Prof. dr. Nagy Imre: A mezőgazdaság mutatja majd fel a legnagyobb eredményeket, de hatalmas lehetőség rejlik még a vajdasági turizmusban is

A számok sokszor magukért beszélnek: mintegy harmincmilliárd dinárt, azaz 250 millió eurót jelent az a fejlesztési ciklus, amelyet Magyarország kormánya jóvoltából a Prosperitati Alapítvány bonyolított le itthon az elmúlt három év alatt. A vajdasági magyar közösség az eddigi legnagyobb anyaországi támogatás részese lehetett. Több mint tízezren pályázhattak sikerrel, és már a kezdetektől fogva látszódott, nem is az volt a cél, hogy nagy szelekciót végezzenek az alapítvány illetékesei a beérkezett beadványok között, hanem az, hogy akinek csak tudnak, segítsenek, valódi üzletek induljanak be, valódi beruházások történjenek, s ha mindehhez egy papír esetleg még hiányzott az átadott dokumentumok közül, akkor a félredobás helyett az illetők értesítését, a mulasztás, adminisztrációs hiány pótlását választották az illetékesek.

Így történhetett meg az, hogy olyan pályázatok bonyolódtak le, amelyeken kilencven százalék felett alakult a sikeresen indulók aránya. Prof. dr. Nagy Imre, a Prosperitati Igazgatóbizottságának elnöke, az alapítvány munkájának alapját képező vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési stratégia szerkesztője beszélgetésünk során elmondta, igazán nagy eredménynek tekinti, hogy mindössze hét olyan vajdasági község van, ahova nem érkezett támogatás, minden más önkormányzat területén – legyen szó szórványról vagy tömbmagyarságról – eljutott a Prosperitati gazdaságserkentő intézkedése.

 Ön, mint a stratégia szerkesztője, mennyire elégedett a stratégia megvalósulásával, az eddigi eredményekkel?

– Elégedett vagyok. A stratégiai prioritások mindegyike tekintetében eredményeket értünk el, olyan pályázatokat írtunk ki, amelyeknek a megvalósítása a továbbiakban is a vajdasági magyar közösség fejlődését szolgálja. A hozzáadott értékű mezőgazdasági termelést, élelmiszer-előállítást célzó támogatások kiemelkedőek voltak, pontos számokat ennek kapcsán már nem mondanék, hallhattuk korábban, rengeteg támogatást adtunk, több ezret. A termelők a következő időszakban is a hasznát láthatják ezeknek a támogatásoknak. A mezőgazdaságban a géppark, a felszerelés annyira el volt öregedve, hogy sokaknak nagyon jól jött a Prosperitatitól kapott segítség. Különösen fontos számomra az a tény, hogy mivel a nagyobb cégek ma már mind az európai piacra állítanak elő termékeket, a támogatások még inkább segíteni tudják a munkájukat, javíthassák a versenyképességüket.

A mezőgazdaság témája mellett ki kell emelni a startup kezdő vállalkozókat is. Már 300 fölé emelkedett azoknak a fiataloknak a száma, akik megélhetésüket saját kezükbe kívánják venni. Valamennyien képzésen vettek részt, meg kellett ismerniük, hogyan is néz ki az üzletkezdés, hogyan működik egy vállalat. Megszerezték tehát az alapvető ismereteket arról, amivel igazán foglalkozni szeretnének. Vizsgát tettek, így belevághattak a bizniszbe. A számítástechnikától a műkörömkészítésen át a cukrászatig mindennel találkoztunk ennek a pályázatnak köszönhetően, igencsak sokrétű volt a jelentkezők érdeklődési köre, üzleti elképzeléseik.

A turizmusban is voltak bizonyos eredmények, de kevés volt a vállalkozó, 56 pályázót támogathattunk. A magyar Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködve azonban a turizmusközpontú támogatásoknak lesz folytatása is. Elkészítettünk egy idegenforgalmi stratégiát, a napokban fogadták el, ez már a turizmus területén eszközöl kiemelt jelentőségű fejlesztéseket. Az összes szétaprózott kulturális és természeti értékünket megpróbáljuk egy idegenforgalmi desztinációmenedzsment részévé tenni, annak megfelelően összhangba hozni egymással. Szeretnénk ezáltal sikeresebbek lenni, és részt venni az európai idegenforgalmi kínálatnak a piacán.

Jelentős volt még az integrátorok, a beszállító gazdaságok részére kidolgozott, teljesen modern, online képzési rendszer is, melyet a gödöllői egyetem és a Zentai Konzultációs Központ segítségével valósítottunk meg. A gazdák egyszerű eljárással az interneten juthattak hozzá a képzés anyagához. A cél a fenntartható mezőgazdasági termelés szavatolása.

 Mégis, mely pályázatoktól várja a legnagyobb eredményeket?

– A mezőgazdasági pályázatok voltak a legjelentősebbek. A képzésekre, az állatállomány erősítésére, a földterületnek a növelésére épülő programok, az integrátorok támogatását célzó pályázatok nagyon fontosak. A gabonatermesztés, az állattenyésztés, a méhtenyésztés növelését tűzték ki célul, nagyon jelentős eredmények várhatók. A napokban 3250 beszállítóval kötöttek szerződést. Újabb nagy löketet ad ez a gazdaságnak, a piacnak. Ezért várunk ezen a területen maradandó és jelentős eredményeket. Kétség nem fér azonban hozzá, hogy a fiatal vállalkozásokban is megvan a jövő: az első évben 90 vállalkozót tudtunk támogatni, a következő körben több mint 200-at. Ezt az előrelépést is kiválónak tartom.

 Mennyire ment olajozottan a munka az alapítványnál, voltak-e nehézségek?

– Az indulásnál voltak nehézségeink. Mindenki azt látta, hogy rengeteg dokumentumot kérünk, hatalmas az adminisztráció. El kell azonban mondanom, hogy a rendszer teljesen új rendszernek számított, ilyen még nem volt sem itthon, sem az anyaországban. Össze kellett hangolni mindent a magyarországi, a szerbiai és az európai uniós jogrendszerrel is, és ez nem volt könnyű munka. Biztonságossá kellett tenni a pályázati rendszert úgy, hogy megfeleljen mind a három, imént említett jogrendszernek, ki kellett szűrni a visszaélésekre lehetőséget adó minden apró elemet. Ez viszont azzal járt, hogy meglehetősen szigorú adminisztrációs feltételeket teremtettünk, bonyolulttá vált a „papirológia”. Aki ismeri az európai uniós pályázati rendszert, az tudja, hogy még komplikáltabb esetek is vannak. S ha már itt tartunk, rá kell mutatnom arra is, hogy a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést segítő uniós támogatási rendszer, az IPARD egész Szerbiának 160 millió eurós keretet irányozott elő az aktuális időszakra. Ha a magyarországi támogatást vesszük figyelembe, amely a vajdasági magyarságnak szól, szintén ekkora összegről beszélhetünk. Azért kell ezt közölni, hogy tudjuk, nagyságrendileg hol is állunk, mekkora támogatásnak számít az, amit közösségünk kapott. Muszáj volt tehát teljesen biztonságban tudnunk ezt a hatalmas összeget, olyan rendszert kellett felépíteni, amelyből kizárható a csalásnak, a visszaélésnek az esélye.

Ma már online történik a pályázás, tehát csupán a kezdet volt nehéz, a Prosperitatinak szerencsére van egy olyan kiváló informatikai részlege is, amely szavatolni tudja, hogy az alapítvány gond nélkül begyűjthesse a pályázatokat.

Persze a cél sohasem az volt, hogy az emberek ne kapjanak támogatást. Ha megnézzük a nyertesek arányát, akkor ez mindenki számára hamar világossá válhat. Azoknál, akiket az alapítvány elutasított, tényleg nem voltak rendben az iratok, pótolhatatlan volt a dokumentációban jelentkező hiány. A cél egyértelműen az volt, hogy minél többen nyerjenek, s nem a fordított eset állt fenn.

 Mi határozta meg az Ön évét a tudományos munka területén?

– Ha nem is egyforma intenzitással, de két egyetem munkájában is részt veszek, az újvidéki mellett a kaposvári egyetemen is dolgozom. Területfejlesztéssel, regionális tervezéssel, városfejlesztéssel, városi környezetfejlesztéssel foglalkozom. Már 2000 óta veszek részt a határon átnyúló együttműködést érintő tanácskozásokon, projektumokban, szinte állandó jelleggel. Jelenleg is részese vagyok két olyan projektumnak, amely magyar–szerb együttműködéssel a vajdasági területfejlesztést szolgálja. Az egyik a szegedi egyetemmel közösen folytatott kezdeményezés az áradások és belvizek megfékezése érdekében. Szintén ezzel az egyetemmel próbálunk a Tisza mentén egy olyan ökológiai és rekreációs turizmust kialakítani, amely mind a két országnak az érdekeit szolgálná. Sokszor mondom el a Prosperitati rendezvényein is, ha a Tisza menti településen járok, hogy ne csak a mezőgazdaságban lássák az emberek a lehetőségeket, hanem a turizmusban is: kiváló lehetőségeket rejt a Tisza partja. Remélem, ebben is sikeresebbek leszünk hamarosan.

Szerző: 
Magyar Szó, Virág Árpád (Fotó: Ótos András)