Óbecse Vajdaság szívében, Bácska keleti részén, a Tisza jobb partján fekszik, a bácskai termőföldek közepén. Az előzetes egyeztetés során, már a telefonbeszélgetés közben éreztem, hogy egy barátságos, készséges családdal lesz dolgom. Több kanyar után, és több mellékutcán áthaladva jutottam el a vörös téglás házukig, ahol már a családfő, István fogadott engem a kapuban. Pataki István, fejős gulyásként dolgozik a PIK Bečej vállalatnál, immár 10 éve. Párja, Petronella szintén ennél a vállalatnál dolgozik, legtöbbször ellenkező váltásban. Sikerült egyeztetnünk, hogy mindketten otthon legyenek, és amikor elkezdtük az interjút, betoppant a kisebb fiú is.
- Mikor ismerték meg egymást? Vannak-e közös gyermekeik?
István: 2009 óta alkotunk egy párt, akkor ismertem meg őt. Két fiú gyermeket nevelünk, Kornél és Patrik, a nagyobb fiú Adára jár középiskolába 2. osztályba, informatika gépek elektrotechnikusa, a kisebb pedig még óvodás, ősszel indul első osztályba.
Petronella: Kornél korából is látszik, hogy ő még az első házasságomból született, de jelenleg boldog családként élünk együtt, harmóniában.
- Felmerült-e valaha az elköltözés gondolata? A boldogulást kizárólag a szülőföldükön képzelték el?
Petronella: én dreasi vagyok, falun nőttem fel, mi eddig együtt laktunk István szülői házában, anyukájával közösen. Ott elég kicsi udvar volt, és nekem, mint aki faluhoz szokott, a nagy kert, nagy udvar mindig is hiányzott. A párom még inkább kötődik a szülőföldünkhöz, bennem talán előbb felmerült volna a gondolat, hogy szerencsét próbáljunk külföldön, de végül komoly szándékkal én sem gondoltam erre, jól megvagyunk itt. A szülők, a barátok, az ismerősök is itt vannak, tehát több dolog is ideköt bennünket.
István: Én óbecsei születésű vagyok, mindig is itt éltem, nem fordult meg a fejemben, hogy külföldön próbáljak szerencsét. Jól érzem magam itthon, úgy gondoltam, itthon próbálunk boldogulni, megteremteni a megélhetéshez szükséges javakat.
- Vannak-e terveik, amivel konkrétan foglalkozni szeretnének?
István: szeretünk veteményeskerttel foglalkozni, jelenleg egy külföldön tartózkodó család házára és kertjére is mi figyelünk, megbíztak bennünket a kert rendezésével is, mivel egy nagyobb kertről van szó, alkalmas növénytermesztésre is.
Petronella: Persze elégedett vagyunk a most megvásárolt házunk udvarával is, ahol szintén kényelmesen tudunk akár növényt-, illetve zöldségeket is termeszteni. Jelenleg még nincsenek itt jószágaink, de szeretnénk majd állattenyésztéssel is foglalkozni, baromfikat nevelni, esetleg nagyobb állatokat is tartani.
- Miért pont erre a házra esett a választásuk? Miért tűnt ideálisnak?
Petronella:
Azt, hogy miért pont erre a házra esett a választásunk, azt véletlennek mondanám.
Átadtuk a papírokat a Prosperitati irodájában, de őszintén bevallom, a legelején, talán legbelül mi sem hittünk benne, hogy megnyerhetjük és sikerülni fog.
Sajnos a szerbiai lakosok már nem igazán bíznak a hasonló dolgokban, mindenkiben van kedvetlenség, pesszimizmus. Barátoktól, ismerősöktől is hallottuk, hogy ők összegyűjtik a papírokat és megpróbálják, pályáznak.
Attól számítva, amikor megtudtam, hogy milyen papírokat kell beszereznem és rendszereznem, nagyjából egy hónapunk volt rá, hogy egy megfelelő házat is találjunk. Nézegettünk, utánajártunk, figyelnünk kellett, hogy árban is megfelelő legyen.
A piactérnél láttam meg egy hirdetést, úgy döntöttem felhívom a megadott telefonszámot. Meglepődtünk, ugyanis kiderült, hogy a ház csak egy utcányira van a volt házunktól, ahol éltünk. Ez mondjuk jól jön a későbbiekben is, ugyanis a nagymama is tud a gyerekekre vigyázni, ha szükség van rá, nincs messze. Eljöttem megnézni a házat, mindjárt elsőre megfogott a tágas udvar, és szerencsére a hozzáállással sem volt probléma, tudták, hogy pályázunk rá, és megvárják az eredményt, nem állnak el a megegyezésünktől. Nem szerettünk volna úgy járni, hogy sikeresen megnyerjük a pályázatot, a ház tulajdonosa pedig időközben eladja a házat. Persze van még rajta mit javítani, renoválni, de úgy mondanám, hogy egyszerű de nagyszerű ház. Nagyon örülünk neki.
2017. március 27.