Tüskei Zoltán és Emília Kishegyesen élnek, gyönyörű kislányukkal, Mira Emmával.
Zoltán, 34 éves, az általános iskolát szülőfalujában, Bácsfeketehegyen végezte, majd gépésztechnikusi középiskolába járt Topolyán. Emília, 30 éves, szintén a szülőfalujában, Kishegyesen járt általános iskolába, ezt követően a topolyai gimnázium tanulója volt, majd a Debreceni Egyetemen folytatta tanulmányait molekuláris biológus szakon.
Elmondhatják, hogy éltek Magyarországon is, ám úgy alakult az életük, hogy idővel visszatértek szülőföldjükre, ahol most már az életüket tervezgetik. A külföldön szerzett tapasztalataikról és itthoni terveikről beszélgettem velük.
- Hol dolgoztok, illetve foglalkoztok-e a munkátok mellett még valamivel?
– Zoltán: Tíz évig dolgoztam a Gradja Mont vállalatnál, de amikor csődbe ment, akkor egy magánvállalkozónál fémesztergályos szakmában dolgoztam. Most már több mint két éve a bácsfeketehegyi hűtőházban dolgozom.
– Emília: Diplomálás után haza húzott a szívem. Itthon sajnos nem kaptam munkát, nem ismerik el a diplomámat, amíg nem honosítjuk, ez viszont elég költséges. Így szerencsét próbáltam Szegeden, egy szemészeti klinikán kezdtem dolgozni. A párommal együtt kiköltöztünk a jobb élet reményében, de nem voltunk megelégedve, és még az otthonunktól is távol voltunk… Ezért haza költöztünk. 2015 januárjában megszületett kislányunk, Mira Emma. Azóta róla szól az életünk. Kitölti a mindennapjainkat, vele kerek egész lett az életünk. Igazi kis boldogságcsomag! Minél tovább szeretnék a kislányom mellett maradni, de nem szeretem a tétlenkedést, így a férjemmel együtt ringató babahintákat kezdtünk készíteni. Szerencsére van rá igény, és nagyon szeretik a babák. Jövedelem kiegészítésnek jó. De sok ötlet van még a tarsolyomban, remélem lesz lehetőségem megvalósítani őket.
- Milyen körülmények között éltetek az új ház megvásárlása előtt?
– Egy kis portán lévő két szobás házban laktunk, ahol nemhogy kert, de még udvar is alig volt.
Minden vágyunk az volt, hogy bár egy kicsivel nagyobb házunk legyen, ahol lenne gyerekszoba, nagyobb udvar, és lehetőség gazdálkodásra, kertészkedésre. Napi szinten ezért imádkoztam. És lám, nem volt hiába! Megtörtént a csoda!
Azt a boldogságot leírni sem lehet, amit akkor éreztünk, mikor megláttuk a nevünket a nyertes pályázók listáján.
- Miért pont szülőfaludban vettetek házat, és miért pont erre esett a választás?
– Mindketten kötődünk a szülőföldünkhöz, a családunkhoz, ezért mindenképpen itt szerettünk volna házat vásárolni. Viszonylag könnyen rátaláltunk erre a házra Kishegyesen, mindkettőnknek tetszett. Kicsit nehezítette a dolgunkat, hogy a tulajdonosok külföldön élnek, de szerencsére sikerült áthidalnunk a problémát. Ennek a háznak tetszett a beosztása, a nagy udvar, kert. Persze, sokat kellett rajta dolgoznunk, meg még lesz is mit alakítani rajta bőven, de véleményem szerint az jó, ha mindig vannak céljai, tervei az embernek. Sajnos az anyagiak erős gátat szabnak a terveink megvalósításához. Nagyon örülünk, hogy rátaláltunk a Prosperitati Alapítvány pályázatára, fantasztikus lehetőség volt ez nekünk.
2017. március 3.