A virágüzletek kirakataiban, a különböző dísznövényvásárok, kiállítások pultjain rendszeresen színpompás virágok vonják magukra a figyelmünket. Ezek mellett azonban megbújnak azok a parányi növények, amiket talán csak azok vesznek észre, akik valami oknál fogva különös vonzalmat éreznek irántuk. A kaktuszok és a parányi pozsgások többsége a növényvilág törpéi. Viszont sokan vannak, akiket éppen ezek a növények nyűgöznek le, ezekbe szeretnek bele. A kaktuszok és pozsgások szeretete könnyen megfertőzheti az embert, aki ebből kifolyólag újabb és újabb nemzetségek, fajok, fajták egyedeit kívánja megszerezni. Ez több gyűjtőszenvedélynél, ez ténylegesen szerelem.
Környékünk egyik legismertebb kaktusztermesztője a temerini Borda József. A Borda Kaktuszokat minden kaktuszrajongó ismeri, és kínálatukban egész évben több száz faj és fajta egyedeivel találkozhatunk.
Hogyan kezdett kaktuszokkal foglalkozni? Emlékszik az első kaktuszaira?
– Az első megvásárolt kaktuszaim egy virágüzletből kerültek ki. Ezeket külföldről importálták, elsősorban Hollandiából, és az emlékeim szerint oszlopos kaktuszok voltak, különböző színűek, sárga tövisesek, fehér tövisruhájúak. Később kezdtem el vásárolni a nagyvirágú bolíviai fajtákat, mint például a Rebutiákat, Lobiviákat, Parodiákat. A sokszínű virágzatuk fogott meg. Viszont amikor szebb, idősebb, nagyobb példányokhoz szerettem volna hozzájutni, drágának találtam őket. Így eldöntöttem, hogy megpróbálom magról szaporítani ezeket a növényeket. Az első magküldemény Magyarországról, Kazincbarcikáról érkezett hozzám. Akkor mindössze kétezer magot vásároltam. Az első magvetés jól sikerült, és ez nagy löketet adott, hogy ez irányba folytassam a tevékenységemet. Ez 2001-ben volt. Hosszútávon jó eredményeket csakis magvetéssel tudunk elérni, nem pedig a sarjak leválasztásával, illetve dugványozással.
Az állománya hogyan fejlődött az évek során?
– Egy idő után már nem az volt a döntő számomra, hogy az adott fajtának mekkora és milyen színű virága van, hanem az, hogy melyiknek szebb a tövisruhája, a formája. Mind színesebb fajokra, nemzetségekre leltem. Kapcsolatba léptem Németország legidősebb és legtevékenyebb kaktuszgyűjtőivel, a Piltz házaspárral, akiknek az anyanövény-állományom nagy részét köszönhetem, valamint Gerhard Köhresszel. Erre a két kertészetre mindig számítani lehet, hisz évről évre friss és minőséges magokat tudtunk vásárolni tőlük. 14 évig vettem tőlük a magokat, mindaddig, amíg a saját növényeink nem jutottak olyan stádiumba, hogy már nem volt szükség a vásárlásra, hisz a saját magunk által megtermelt magokra is számíthattunk. Az évek során a magvetést tökéletesítettük. Persze néha még ma is vásárolunk magokat, hogy újabb nemzetségeket szerezzünk be, hogy évről évre újabb fajtákat tudjunk kínálni. A palettánk folyamatosan bővül, ez viszont sok nehézséggel és pluszmunkával jár. A nehézségek ellenére folyamatosan új nemzetségeket hozunk be mind a kaktuszok, mind a kavicsnövények és a kristályvirágok esetében. Tavaly Új-Mexikóból és Németországból vásároltunk, míg az idén Németországból, és azt tervezem, hogy Spanyolországból, Japán forrásból is veszünk szaporítóanyagot.
Az önök palettája folyamatosan bővül. Ez azt jelenti, hogy a vásárlók is mindig mást és mást keresnek?
– Hogy melyik fajok, nemzetségek a legkeresettebbek, az folyamatosan változik. A piac módosul, és ehhez alkalmazkodnunk kell. Ha azt látjuk, hogy bizonyos fajták iránt nem számíthatunk nagy keresletre, akkor azok szaporítását 2-3 évre visszavesszük, és újabbakra helyezzük a hangsúlyt. Most a törpe pozsgások nagyon divatosak, de mondhatni, hogy az ezek iránti kereslet folyamatos. Ők a növényvilágban mikronövényeknek számítanak, alig vehetőek észre. Talán azért nagy rájuk a kereslet, mert városi környezetben, lakásokban, társasházakban, ahol csupán néhány négyzetméteres teraszuk van az embereknek, vagy még annyi sem, ott ezek a kis növésű növények jót mutatnak és helyet sem foglalnak el. A kaktuszoknál ma már nem döntő, hogy az adott növénynek van-e virágja a kínálás pillanatában, inkább a forma, hisz a virágzási perióduson kívül is árusítjuk őket. Jelenleg inkább a mexikói kaktuszokat vásárolják, de a szemölcskaktuszok, vagyis a Mammillariák is nagy teret kapnak az eladásban.
Milyen lehetőségeik vannak a fejlődésre? Az internetes eladás mennyire van jelen önöknél?
– A vállalkozásunk, amit mára mondhatni jelentős részben a fiaim vettek át, az elmúlt években ugrásszerű fejlődésen ment át. Hogy magasabb szintre tudtunk emelkedni, azt mindenféleképp a Propsperitati Alapítványnak köszönhetjük. Az elmúlt öt évben egy nagyobb növényházra pályáztunk náluk, illetve asztalok beszerzésére, fűtésrendszerek kialakítására. Az interneten való árusítást már a koronavírus megjelenése előtti periódusban intenzíven végezték a fiaim, akik informatikusok. A járvány nekünk sok jót is hozott, az eladások mértéke csak növekedett abban az egy-másfél évben. A járvány után azokkal a vásárlóinkkal is találkozhattunk a terepen, akikkel addig csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot. Az internetes árusításnak számos pozitívuma van, nem kell rendezvényekre hordani a növényeket, nem kell bérleti díjat fizetni, de negatívumai is vannak, hisz például a vásárlókkal való kommunikáció sok időnket elveszi.
Mit tanácsolna azoknak, akik még nem tartottak kaktuszokat, de érdeklődnek ezen növények iránt? Melyik növényekkel kezdjék az ismerkedést?
– Az a legjobb, ha a legkönnyebben tartható növényekkel kezdjük az ismerkedést. Habár a kaktuszok elsősorban sivatagi jellegűek, és ebből kifolyólag nem olyan bonyolult a nevelésük. Én mindenféleképpen kaktuszokat, illetve törpe pozsgásokat ajánlanék vegyesen. Könnyű a gondozásuk, és a róluk való gondoskodás nem igényel nagyon sok időt. Tapasztalataink szerint az első sikereken felbuzdulva az emberek folytatják a növények gyűjtését és vásárlását.
Kezdők számára tartsunk egy kis gyorstalpalót. Kezdjük az alapoknál. Milyen ültetőközeget használjunk a kaktuszoknál, pozsgásoknál?
– Mindig azt tanácsoljuk a vásárlóinknak, hogy ezeket a növényeket ne egyszerű humuszban, vagy tőzegben neveljék. A sivatagban, az eredeti élőhelyükön sem fogja senki tőzeges keverékbe ültetni őket, hanem homokos, kavicsos ásványi alapkőzeten élnek. Ha más nem áll rendelkezésünkre, akkor legalább fele-fele arányban adjunk hozzá folyami sódert, habár ma már a gazdaboltokban fellelhető a perlit és a zeolit, amihez kisebb kiszerelésekben is hozzá lehet jutni, és ezekkel nagyon jó eredményeket lehet elérni. Ellentétben a korábban alkalmazott módszerekkel, szerves anyagban szegény környezetben nagyobb sikereket lehet elérni.
Hol tartsuk a kaktuszainkat? Jobban járunk, ha nyáron kivisszük őket a szabadba?
– Vannak növények, amelyek állandó jelleggel a növényházakban tartandók. Tavasszal a leglényegesebb teendőnk a gomba- és rovarirtók megelőző jellegű használata. Ekkor láthatunk hozzá a magvetéshez is. A kavicsnövényeknél már január végén, február elején megkezdhetjük a magvetést. A pozsgás növények vegetatív szaporításához is tavasszal kell hozzáfognunk. A kaktuszokat már igen korán, a fagyok elmúltával április végén ki kell vinnünk, elkerülendő az égési sérüléseket. A nyári hónapokban nem sok munkánk van. Miután 30 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a pozsgásokat hetente, esetleg kéthetente öntözzük. A kaktuszokat ebben az esetben pihentetjük, és a nyári öntözésük nem indokolt, elkerülendő a magas hőmérsékletek alatt. Nyáron ezeket a növényeket legalább egy árnyékolóhálóval kell árnyékolni. Október utolsó hetében pedig megkezdjük a növények bespájzolását. Itt zárul a ciklus, de a téli hónapokban is van körülöttük munka, bizonyos nemzetségeket példányait télen is öntözzük. Ha tehetjük, a kinti tartás mellett döntsünk, mert így a növényeink sokkal szebbek lesznek, mint a szobában punnyadó növények.