Kókai Zsolt – Beruházás megvalósítása, méhészeti eszközök-Kishegyes
A kishegyesi Kókai Zsolt sokoldalú fiatalember, szakmáját tekintve műszaki informatikus, emellett olyan hobbit talált, választott, amit főfoglalkozás szerű profizmussal űz. A méhészkedés tudományát elődeitől leste el, már gyerekkorában. Saját méhészetét a Prosperitati Alapítvány pályázatainak segítségével fejlesztette fel. A kezdetekről, tapasztalatokról, tervekről örömmel mesélt:
- Mi a fejlődéstörténete a Kókai- méhészetnek?
Középiskolai tanulmányaimat Topolyán fejeztem, a Sinkovics József Műszaki Szakközépiskola számítástechnika szakán, majd 2012-ben iratkoztam a szabadkai Műszaki Szakfőiskolába, műszaki informatika szakra. Az érdeklődésem a méhészet iránt a főiskola első éveiben kezdődött és immár ötödik éve vagyok kezdő méhész. A kezdeti 5 méhcsaládot mára 150 méhcsaládra szaporítottam.
Első találkozásom a méhészettel még gyermekkoromban volt, mivel akkoriban nagyszüleim is tartottak néhány méhcsaládot a kertben a család éves méz szükségleteinek ellátása érdekében. Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem ahogy nagyapám méhészkedett és persze a pergetésekből is kivettem a részem legalább is a rágósméz fogyasztásában. Sajnos az akkori méhbetegségek hamar lenullázták a méhcsaládok számát és megszűnt a családi méhészet.
Én 2012-ben kezdtem el komolyan érdeklődni a méhészet iránt. Egy hobbit szerettem volna találni magamnak melyet tanulmányaim mellett tudok végezni és egy kis pénzt is kereshetek vele. Az első öt méhcsaládom 2013 májusában vásároltam. Ekkor még csak a könyvekből merített alaptudás, illetve a különböző internetes fórumokon való olvasgatás és nagyapám volt a segítségemre. Az első leckét gyorsan megtanultam. Az elmélet sokszor nem egyezik a gyakorlattal, legalább is a méhek nem akartak pont úgy viselkedni mint ahogyan a könyvekben olvastam. Ezt követően felkerestem a legtöbb környékbeli méhészt és igyekeztem tőlük a legtöbbet megtanulni.
A méhcsaládok szaporodtak, megpróbáltam a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazni.
Szinte nem volt olyan hónap amikor ne mentem volna kiállításokra vagy éppen szakmai előadásokra.
A szabadidőm mellett a mézből származó teljes bevételem és még a nyári munkák által megkeresett pénzem is a méhészetbe fektettem. A harmadik évben már meg voltak az alapjaim, tudtam mikor és mit kell csinálni, hogy a méhcsaládok erősek legyenek és így több mézet termeljenek, de nem volt elég gyakorlati tapasztalatom ezek alkalmazására, ezért szabadidőmben egy szabadkai nagy méhészetben dolgoztam. Több mint 700 családot kezeltünk négyen. Napi 50 család átnézése volt a feladatom. Így egy szezon alatt tízszer annyi tapasztalatot szereztem, mint ha csak a saját méhcsaládjaimat rendeztem volna.
- Hogyan segítették ezt a folyamatot a Prosperitati Alapítvány pályázatai?
Az elmúlt években háromszor sikeresen pályáztam a Prosperitati Alapítványnál. Ennek köszönhetően ma már megvannak a szükséges gépek (automata fedelezőgép, 10 keretes önfordítós pergető, fedelező kád, méz szivattyú, viaszprés), amelyek nélkül lehetetlen volna fenntartani egy ekkora állományt. Emlékszem, volt olyan év amikor az előre eltervezett nyaralásra való indulás előtti éjszakát is végigdolgoztuk, mivel a munka sok volt, megfelelő gépek nélkül lassan haladtunk.
Egyszóval, ezek az eszközök létfontosságúak a termelékenység növekedéséhez.
- Hogyan zajlik a termelés, milyen termékei vannak?
Egy évben 3-4 alkalommal szállítom a méheket. Tavasszal az első nagyobb hordást ígérő legelő a repce. Jellegzetes méze hamar kristályosodik, fehér színű, már-már zsírszerű kinézetű. Alacsony PH értéke miatt ideális azoknak, akik magas gyomorsavval küzdenek. Később akácra vándorolunk. Ez a fajta méz kristályosodik meg legkésőbb. Legtöbben a kellemes lágy aromája okán kedvelik. A nyár hátralévő részében hárs, napraforgó és selyemkóró legelőkre vándorlunk. Itt jegyezném meg, hogy a méz kristályosodása természetes folyamat és inkább legyünk szkeptikusak azokkal a kereskedelemben kapható mézekkel amelyek évek múltán sem mutatják a kristályosodás legapróbb jeleit sem. Nagyon fontos továbbá a méz felmelegítése esetén nem haladhatja meg a 45 fokot mivel ezen felül veszíti tápértékét. (Ezért ne tegyük rögtön a forró teába).
A hosszú évek kemény munkája talán tavaly ősszel hozta számomra az első nagy sikerét. Mivel meghívtak mint előadót az évente Siófokon megszervezett Magyar Professzionális Méhészek Egyesületének 14. kongresszusára melyen 15 előadó vett részt. Ezen a három napos rendezvényen több mint 200 szakmabeli méhész vett részt. Büszkén viselhetem a kongresszus történetében a legfiatalabb előadója címét. Előadásom a Méhészkedés a Vajdaságban címet kapta. Beszámoltam a saját méhészeti technológiámról és a Szerbiában használt kaptár típusokról, illetve a vidék mézeinek sajátosságairól. Ezt követően egy cikk is megjelent az országos méhészeti lapban az előadásról.
Fontosnak tartom a továbbtanulást, ezért folyamatos és aktív önképzést folytatok, mivel évről évre változnak a méhbetegségek, újabb és újabb gyógyszer készítmények jelennek meg a méhészeti ágazatban és ezeket szakszerűen kell használni. Mára már a betegségek miatt a házi méh (Apis mellifera) nem lenne életképes emberi beavatkozás nélkül.
A termékeim egy részét nagybani eladásban értékesítem, a többit saját eladásban, 1 kilogrammos, egyszerű- és díszcsomagolásban. A kínálatban megtalálható az akác, a virág, a repce, a tisztesfű, a selyemfű méz, továbbá aszalt gyümölcsökkel készült különlegességek, propolis és viaszgyertya termékek is.
- Milyen terveket dédelget?
Sok tervem van a jövőmmel kapcsolatban. A jelenlegi tanulmányaim mellett csak szoros idő beosztással és előre tervezéssel tudom fenntartani a méhészetem.
Mindenképp szeretném tovább fejleszteni a méhészeti technológiám és annak gépesítését, a termelékenység növelését – hallottuk a fiatal, ambiciózus méhésztől.