Ma, szombaton ünnepli a szabadkai Vicai Optika fennállásának harmincadik évfordulóját. Vicai Olivér vállalkozóval, optometristával és látszerésszel beszélgettünk, aki elmesélte, hogyan fejlődött a feleségével indított optikájuk az évek alatt.
Honnan jött az ötlet, hogy optikát nyisson?
– Apám optikus volt, tőle „láttam” a szakmát. Miután leszereltem a katonaságból, a 90-es évek elején nem volt munka, és akkor apukám ötletére elkezdtem gyakornokoskodni. Fél év segédmunka után Szarajevóban jártam ki az iskolát, ahol optikus szakmát tanultam. A tanulmányaim mellett a Ghedaltusban dolgoztam, onnan pedig átkerültem Topolyára, ahol üzletvezető voltam, azután pedig úgy döntöttem, hogy magánvállalkozásba kezdek. A Beograd áruházban kezdtük el a feleségemmel, Tündével a privát cégünk vezetését. Tünde sokat segített az indulásban és máig oszlopos tagja. 1992-ben egy összesen 4 négyzetméter területű teremben kezdtük meg a munkát. Édesapám Kalocsán nyitott üzletet, Vicai Optika név alatt, és eleinte kisegítettük egymást. A cég 1993. július 20-tól viseli a Vicai Optika nevet, innentől számoljuk az egészet. Három-négy év után átköltöztünk a szembe levő üzlethelyiségbe, itt már 30 négyzetméteren tudtunk dolgozni. 1999-ben, a bombázások legnagyobb huzatjában, átköltöztünk a mai székhelyünkre, a Vladimir Nazor 8-as szám alá. Hét éve került az optika épülete magántulajdonba, most béreljük, költségeink sokszorosak, viszont hetedik éve is tartjuk magunkat. Ma 110 négyzetéteren van az üzlet.
Kik dolgoznak a páciensekkel?
– Hárman dolgozunk. Tünde, a feleségem és Niki, az idősebb lányunk is velem dolgoznak. Lányom közgazdasági tanulmányai után befejezte az optometriát, a feleségem kontaktológus, kontaktlencséket illeszt, én pedig látszerész vagyok. Ivett, a fiatalabb lányunk Szegeden találta fel magát, jogászdoktor. Voltak próbálkozások, hogy négyen dolgozzunk, de nem találtunk sehogy sem egy megfelelő negyedik embert. Mi túlságosan maximalisták vagyunk, és megfelelő képzés sincs. Fontos, hogy magyarul és szerbül is tudjon az illető.
A Vicai Optika miben különbözik a többitől?
– Mi vagyunk az egyetlen olyan optika Szabadkán, ami 30 éve létezik, a legidősebbnek számítunk. Az állami cégek is privatizáltak, többé már nem léteznek. Van olyan, hogy optika és rendelő szintén magyar tulajdonossal, az egy másik kategória, de mi vagyunk az egyetlenek, akik csakis optikával foglalkoznak a városban. A legnagyobb világtrendeket követjük mind szemüvegekben mind pedig lencsékben. Rendelkezésünkre áll egy modern műhely, ahol mi magunk készítjük és állítjuk elő a szemüvegeket, lencséket csiszolunk. Továbbá van egy szép rendelőnk, ami nem orvosi, hanem ott optometrista látásellenőrzést végezünk, amit nemrég a Prosperitati és a Szekeres László Alapítvány segítségével tudtunk felújítani. Pillanatnyilag a legmodernebb gépekkel rendelkezik.
Véleménye szerint milyen egy jó optikus?
– Mindenekelőtt egy jó optikus türelmes, másodszor jól kell, hogy lásson, ez alap, és még egyszer azt mondanám, hogy türelmes kell, hogy legyen. A türelmet kétszer említettem, mert az emberekhez sok türelem kell. Meg kell őket hallgatni, elmesélnek sok mindent, amit türelemmel végig kell hallgatni. Aki ezt nem csinálja vagy nem akarja, abból nem lesz jó optikus. Szerintem ez egy rokonszakma. Furcsán hangzik, de ez olyan, mint a borbélyság. Ha elmegy hozzá az ember, akkor egy csomó dolgot elmesél. Nos, ez a szakma ugyanolyan. Amíg szemüveget csinálunk, válogatunk, téma témát követ, számos dologról beszélgetünk, kialakul egy bizalmi kapcsolat.
A vállalkozás 30. évfordulójára készülnek. Hogyan ünnepelnek?
– Sok lehűtött pezsgővel, zenehallgatással és a Dolce Vita kávézónk egy specialitásával, a sajtos pogácsával, vendégváró falatokkal fogunk ünnepelni és egy nagy tortával, amin egy szemüveg lesz. Emellett nyereményjátékot hirdettünk meg: minden vásárlás után megtartottuk a vásárlók szelvényeit, náluk pedig a megvásárolt tárgy zacskója van azzal a számmal ellátva, amely a szelvényen is megtalálható. Ezeket a szelvényeket egy dobozba gyűjtjük, ahonnan három szerencsés nyertes kuponját húzzuk majd ki 30 000 dináros értékben, melyet nálunk, a Vicai Optikában tudnak levásárolni. Erre szombaton kerül sor.
Mik a további tervek?
– Szeretnénk továbbra is ezt csinálni, folytatni. Innen szeretnék nyugdíjba menni, sőt azután is ezzel szeretnék foglalkozni. Jobb lenne, ha a sok munka mellett egy kicsivel több szabadidőnk lenne, minél többet szeretnék motorozni.
Ma, szombaton ünnepli a szabadkai Vicai Optika fennállásának harmincadik évfordulóját. Vicai Olivér vállalkozóval, optometristával és látszerésszel beszélgettünk, aki elmesélte, hogyan fejlődött a feleségével indított optikájuk az évek alatt.
Honnan jött az ötlet, hogy optikát nyisson?
– Apám optikus volt, tőle „láttam” a szakmát. Miután leszereltem a katonaságból, a 90-es évek elején nem volt munka, és akkor apukám ötletére elkezdtem gyakornokoskodni. Fél év segédmunka után Szarajevóban jártam ki az iskolát, ahol optikus szakmát tanultam. A tanulmányaim mellett a Ghedaltusban dolgoztam, onnan pedig átkerültem Topolyára, ahol üzletvezető voltam, azután pedig úgy döntöttem, hogy magánvállalkozásba kezdek. A Beograd áruházban kezdtük el a feleségemmel, Tündével a privát cégünk vezetését. Tünde sokat segített az indulásban és máig oszlopos tagja. 1992-ben egy összesen 4 négyzetméter területű teremben kezdtük meg a munkát. Édesapám Kalocsán nyitott üzletet, Vicai Optika név alatt, és eleinte kisegítettük egymást. A cég 1993. július 20-tól viseli a Vicai Optika nevet, innentől számoljuk az egészet. Három-négy év után átköltöztünk a szembe levő üzlethelyiségbe, itt már 30 négyzetméteren tudtunk dolgozni. 1999-ben, a bombázások legnagyobb huzatjában, átköltöztünk a mai székhelyünkre, a Vladimir Nazor 8-as szám alá. Hét éve került az optika épülete magántulajdonba, most béreljük, költségeink sokszorosak, viszont hetedik éve is tartjuk magunkat. Ma 110 négyzetéteren van az üzlet.
Kik dolgoznak a páciensekkel?
– Hárman dolgozunk. Tünde, a feleségem és Niki, az idősebb lányunk is velem dolgoznak. Lányom közgazdasági tanulmányai után befejezte az optometriát, a feleségem kontaktológus, kontaktlencséket illeszt, én pedig látszerész vagyok. Ivett, a fiatalabb lányunk Szegeden találta fel magát, jogászdoktor. Voltak próbálkozások, hogy négyen dolgozzunk, de nem találtunk sehogy sem egy megfelelő negyedik embert. Mi túlságosan maximalisták vagyunk, és megfelelő képzés sincs. Fontos, hogy magyarul és szerbül is tudjon az illető.
A Vicai Optika miben különbözik a többitől?
– Mi vagyunk az egyetlen olyan optika Szabadkán, ami 30 éve létezik, a legidősebbnek számítunk. Az állami cégek is privatizáltak, többé már nem léteznek. Van olyan, hogy optika és rendelő szintén magyar tulajdonossal, az egy másik kategória, de mi vagyunk az egyetlenek, akik csakis optikával foglalkoznak a városban. A legnagyobb világtrendeket követjük mind szemüvegekben mind pedig lencsékben. Rendelkezésünkre áll egy modern műhely, ahol mi magunk készítjük és állítjuk elő a szemüvegeket, lencséket csiszolunk. Továbbá van egy szép rendelőnk, ami nem orvosi, hanem ott optometrista látásellenőrzést végezünk, amit nemrég a Prosperitati és a Szekeres László Alapítvány segítségével tudtunk felújítani. Pillanatnyilag a legmodernebb gépekkel rendelkezik.
Véleménye szerint milyen egy jó optikus?
– Mindenekelőtt egy jó optikus türelmes, másodszor jól kell, hogy lásson, ez alap, és még egyszer azt mondanám, hogy türelmes kell, hogy legyen. A türelmet kétszer említettem, mert az emberekhez sok türelem kell. Meg kell őket hallgatni, elmesélnek sok mindent, amit türelemmel végig kell hallgatni. Aki ezt nem csinálja vagy nem akarja, abból nem lesz jó optikus. Szerintem ez egy rokonszakma. Furcsán hangzik, de ez olyan, mint a borbélyság. Ha elmegy hozzá az ember, akkor egy csomó dolgot elmesél. Nos, ez a szakma ugyanolyan. Amíg szemüveget csinálunk, válogatunk, téma témát követ, számos dologról beszélgetünk, kialakul egy bizalmi kapcsolat.
A vállalkozás 30. évfordulójára készülnek. Hogyan ünnepelnek?
– Sok lehűtött pezsgővel, zenehallgatással és a Dolce Vita kávézónk egy specialitásával, a sajtos pogácsával, vendégváró falatokkal fogunk ünnepelni és egy nagy tortával, amin egy szemüveg lesz. Emellett nyereményjátékot hirdettünk meg: minden vásárlás után megtartottuk a vásárlók szelvényeit, náluk pedig a megvásárolt tárgy zacskója van azzal a számmal ellátva, amely a szelvényen is megtalálható. Ezeket a szelvényeket egy dobozba gyűjtjük, ahonnan három szerencsés nyertes kuponját húzzuk majd ki 30 000 dináros értékben, melyet nálunk, a Vicai Optikában tudnak levásárolni. Erre szombaton kerül sor.
Mik a további tervek?
– Szeretnénk továbbra is ezt csinálni, folytatni. Innen szeretnék nyugdíjba menni, sőt azután is ezzel szeretnék foglalkozni. Jobb lenne, ha a sok munka mellett egy kicsivel több szabadidőnk lenne, minél többet szeretnék motorozni.