A családi vállalkozások fenntartható sikerének alapját az alakulás strukturált módja, a családtagok érzékenysége és kompromisszumképessége, a közösen alkotott jövőkép és a tisztázott szerepkörök megtartása jelenti, mindez pedig komoly munkát igényel. A sikeres családi vállalkozások titka a kitartó, szorgalmas munka, amely sokszor lemondással jár. Ha a család tagjai összetartóak, és a közös cél elérése mindenki számára egyformán fontos, akkor a siker sem marad el. Az óbecsei Kádas család kiváló példa arra, hogy összefogással és csapatmunkával sikeresen működhet a családi vállalkozás. Ráadásul nem is egy, hanem kettő.
A kőfaragó szakma régi mesterség Óbecsén, Kádas Gábor feleségének nagyapja több mint nyolc évtizeddel ezelőtt nyitotta meg műhelyét. Négygenerációs családi vállalkozás ez, mesélte büszkén Gabi bácsi, aki 1989-ben vette át apósától a cég vezetését, és egészen nyugdíjba vonulásáig, 2012-ig vezette azt sikeresen.
Azóta fia, Kádas Csaba a vállalat tulajdonosa, de Gabi bácsi most is besegít, ha szükség van rá: ő szállítja el a megrendelt termékeket a vevőknek.
– Családi vállalkozásunk, amely 1940-ben alakult, megszakítások nélkül működött és működik is napjainkig. A céget feleségem nagyapja, Varga János kőfaragó nyitotta meg annak idején. Kezdetben cement padlólapokat, sírköveket, a régi épületek, házak külső falára műkőből készült burkolatokat, kapuoszlopokat, vályúkat, kútrovásokat készítettek. Ezeket mind kézzel verték, szárították. Abban az időben minden műkőből készült, hiszen a természetes kő drága volt, a természetes követ a nyolcvanas években kezdtük el használni. Mindig a fiatalok vették át a szülőktől a cég vezetését, tőlem a fiam örökölte. Adán tanultam ki a fémmegmunkáló szakmát, lakatosként is dolgoztam egy mesternél. A szüleim földművesek voltak, de ez engem abban az időben nem nagyon vonzott. Apósom, Varga István 1955-ben vette át a cég vezetését az édesapjától, én pedig tulajdonképpen akkor kerültem bele ebbe a történetbe, amikor megnősültem. 1978-ban kezdtem el apósom műhelyében dolgozni, nagyon érdekelt a kőfaragás, az ott dolgozóknak köszönhetően az évek során lassan kitanultam ezt a szakmát. Mindent lehet, csak akarni kell, így nem okozott számomra nehézséget. Apósom a nyolcvanas években vett egy nagy kővágó gépet, ennek a gépnek a beállítása és a karbantartása több munkát igényelt, mint maga a kőmegmunkálás. Ezt én vezettem, volt egy nagy emelőnk, azzal tömböket hoztunk, vágtuk, szeleteltük a gatterral (keretfűrész), és akkor így szép lassan kialakult ebbe a munkába való bekapcsolódás. Aztán, amikor apósom 1989-ben elment nyugdíjba, az én nevemre nyitottuk meg a céget. Időközben csak a vállalkozási formák változtak. Nőttek a gyerekek, a nagymamához jöttek az iskolából, játszottak, így a fiam, Csaba, tulajdonképpen már gyerekként látta és tapasztalata mindezt. A műhely abban az időben még a nagyszülők családi házánál működött. A gyerekek nagyon szerettek felülni a targoncára. Emlékszem, egyszer Csilla lányom felült rá, játszott, az közben megindult, és nekiment a falnak, aminek neki voltak támasztva a lapok. Kicsi volt az udvar, minden ott volt egy helyen, szinte egymást tapostuk néha. Később a kilencvenes években vettünk egy teleket, és az évek alatt lassan ott épült meg a nagy műhely, ahol a mai napig is zajlik a gyártás. Apósomtól elkaptuk a gépeket, vásároltunk még két nagy gépet, ezek közül az egyik mai napig is működik, a másik viszont a rossz vaskereskedésbe került, mert többe került végül a javítása, mint amennyi hasznot hozott volna. Csaba fiam rögtön a középiskola befejezése után munkába állt. A kötelező katonai szolgálatot követően újra bekapcsolódott a munkába, akkor már megkezdődött a modernizálódás folyamata, amiben ő jártasabb volt, mint én. Ő csinálta a betűvésést, vettünk homokozógépet, ahhoz is jobban értett már, mint én. A kilencvenes évek háborúi, az infláció mind rányomta bélyegét a vállalkozásra, ezt megéreztük mi is. Volt 11–12 munkásunk, végül csak 5–6 maradt, hiszen nem volt akkora a kereslet. Napjainkban nincs is szükség több alkalmazottra, hiszen a modern gépeknek köszönhetően most már sokkal könnyebb dolgozni, és ezáltal felgyorsult a gyártási folyamat. Nagyon örülünk annak, hogy a gyermekeinknek tudtunk megfelelő szülői hátteret biztosítani, most már ők viszik tovább a vállalkozásokat. Az unokák nőnek, és reméljük, egyszer majd átveszik a szüleik helyét – mondta Kádas Gábor, aki arra a kérdésre, hogy szerinte mi a sikeres család titka, egész egyszerűen csak annyit válaszolt, hogy az összetartás, amely nélkül nem működne.
Az óbecsei Kamenpromet vállalat a vállalkozás területén megvalósított eredményeiért és a hosszú távra visszanyúló kőfaragó szakma családi hagyományának megóvásáért tavaly megkapta Óbecse község díját. Az elmúlt években az építkezés felé is nyitott a vállalkozás, napjainkban konyhapultokat, munkalapokat, fali- és lépcsőburkolatokat is készítenek. Kádas Csaba, a cég jelenlegi vezetője elmondta: habár a vállalat az évek során nyitott az újdonságok felé, nem szakította meg a családi hagyományt, hiszen továbbra is készülnek síremlékek a műhelyben.
– Kiskoromban sok időt töltöttem a nagytatánál, sokat voltam nála a műhelyben, úgyhogy tulajdonképpen belenőttem ebbe a szakmába. Gyorsan megszerettem, mindig láttam benne újabb kihívást, és ez ma is így van. Egyáltalán nem volt elvárás a szüleim részéről, hogy én is ebben a szakmában helyezkedjek el, nem erőltették. Fémesztergályos az eredeti végzettségem, hároméves szakközépiskolába jártam, és a tanulmányaim befejezése után rögtön el is helyezkedtem édesapámnál. Gyerekkori emlékeim is vannak, az egyik legemlékezetesebb a számomra, amikor a nagytatám műhelyében kalapáccsal leütögettem egyik készterméknek a sarkait. A munkások mérgesek voltak, mentek panaszkodni a tatának, de ő csak annyit mondott, hogy nem baj, majd kijavítják. Azelőtt is készítettünk konyhapultokat, munkalapokat, csak akkor még nem volt annyira elterjedt, mint most. Az internetnek, a közösségi oldalaknak, a reklámoknak köszönhetően megnőttek az igények. A kétezres évek végén volt egy nagy váltás, ami azt jelenti, hogy megjelentek olyan különböző nyersanyagok, amelyek ütésállóak, nem isszák be a zsírt, könnyebb a tisztán tartásuk. Ezek drágábbak is, de ettől függetlenül az utóbbi 7–8 évben megnőtt irántuk a kereslet. Az elmúlt tíz évben rengeteget fejlődött a technológia, előtte mindent kézzel csiszoltunk, manuális gépekkel vágtunk. Minden áttért a számítógépes vezérlésre, aminek köszönhetően sokkal precízebb és gyorsabb a gyártási folyamat. Ezáltal minőségibbek a késztermékek is. Márvánnyal, gránittal és újabban kvarccal is dolgozunk. A síremlékek főleg gránitból készülnek. A márvány időtlen szépsége, tartóssága és sokoldalúsága miatt népszerű választás a lakások belső terében, külső környezetben azonban nem praktikus, hiszen az időjárási viszontagságokat nem bírja. Tény, hogy például a szobrok mind márványból készülnek, mert ez a legpuhább anyag, amelyet szépen ki lehet faragni. A kvarcot is olyan termékeknél használjuk, amelyek a belső térben kapnak helyet. A rendelés során mindig elmondom a vevőnek, hogy milyen anyagból mi készülhet, és nem muszáj hallgatnia rám, de később nem vállalok felelősséget. Jelenleg velem együtt hatan dolgozunk a cégben, de apu is besegít, ő hordja szét az árut. Ami a síremlékeket illeti, főleg Óbecséről és a környékbeli településekről érkeznek a rendelések, az építkezés tekintetében pedig főként Újvidékre szállítunk. A műhelyben vannak régebbi gépek is, amit mai napig használunk. Van olyan, amit még a nagytata vett, de olyan is, amit édesapám vásárolt. Több beruházás is megvalósult az elmúlt években a gépeket illetően, folyamatos a korszerűsítés, kiállításokra is járunk. A Prosperitati Alapítványnál kétszer pályáztunk sikeresen, egy homokfúvó rendszert és egy élmegmunkáló-csiszoló gépet vásároltunk a támogatásnak köszönhetően. Most is folyamatban van egy önerőből megvalósuló projekt, egy öttengelyes CNC-hídvágó beszerzése zajlik éppen. Tervek mindig vannak, lépésről lépésre haladunk, hiszen ez is egy olyan terület, ahol állandóan lehet újítani – közölte a vállalkozó, aki azt is hozzátette: a sikeres családi vállalkozás titka abban nyilvánul meg, hogy a gyerek mit lát otthon, hogyan nevelik a szülei. Csaba elmondta, hogy hetedikes kisfia is besegített a műhelyben a nyári szünet ideje alatt.
Az óbecsei Kádas családban nemcsak apáról fiúra, hanem anyáról lányra is szállt a szakma iránti szeretet. Kádas Márta 1997-ben nyitotta meg kozmetikai szalonját Óbecsén, 2011 óta pedig lánya, Dancsó Csilla vezeti azt sikeresen. Mindketten úgy gondolják, hogy fontos a szépségápolás, de a természetesség keretein belül.
– Bizony én is beleszülettem a kőfaragó szakmába. Na, nem lett belőlem kőfaragó, de egyedüli gyermekként sokszor bejártam édesapám műhelyébe. Hat-hét éves lehettem, állandóan ott játszottam a műhely körül. Ültem a kis sámlin, mellém rakták a beton ablakformákat, és én azokat tisztogattam, majd beolajoztam. Később söprögettem, aztán, amikor már idősebb lettem, a betont is kevertem. Hetedikes-nyolcadikos koromban már mentem a munkásokkal a temetőbe betont keverni, letörölgetni a kész munkát. Mindenszentek idején hazajöttem az iskolából, megírtam a leckét, aztán jött a kézi csiszolás, betűfestés, éjjeli temetőlátogatás, mert sok volt a teendő. Érdekes, hogy aztán az úgymond piszkos munkát a kozmetika váltotta fel. Lánykoromban problémás, pattanásos volt a bőröm. A hetvenes években Óbecsén állítólag egy kozmetikus volt. Emlékszem, anyukám vett nekem az akkori illatszerboltban egy francia terméket, amivel tisztítottam az arcomat, de nem nagyon segített. A gimnázium befejezése után határoztam el, hogy én ezt a szakmát szeretném tanulni. 1974-ben fejeztem be a gimnáziumot, utána Belgrádban tanultam kozmetikát két évig. A szalon megnyitása előtt máshol és másmilyen munkakörben dolgoztam, de már akkor is jártak hozzám vendégek, családtagok, rokonok, barátnők, kolléganők. Szájról szájra ment a reklám, és mondhatom, hogy gyorsan beindult a vállalkozás, miután hivatalosan is megnyitottam. Körülbelül egy évig egyedül dolgoztam, aztán az egyik vendégem, Jagoda azt mondta, hogy őt is érdekli ez a szakma. Végül ő is befejezett néhány tanfolyamot, és akkor megkértem, hogy csatlakozzon hozzám. Így kezdtük ezt mi ketten tulajdonképpen. Lányom, Csilla akkor még iskolás volt, de ő is sokszor bejárt a szalonba. 1999-ben ismét az iskolapadba ültem, hogy megtanuljam az újdonságokat, befejeztem egy hároméves főiskolát szintén Belgrádban. Tetőtől talpig foglalkoztunk a testtel, sőt a különféle, növényi alapú termékek elkészítését is megtanultuk. Volt alkalmam bekerülni nagyobb körökbe a fővárosban, az iskolán keresztül barátkoztam a kolléganőkkel, akikkel kiállításokra jártunk többek között Olaszországba, Írországba, Svédországba. Sok mindent láttunk, tapasztaltunk. Számos változás történt a mintegy harminc év alatt. Ezek közül amit kiemelnék, hogy az idősebbek most már nagyobb hangsúlyt fektetnek a kéz- és lábápolásra. Nagyon nehéz volt a lábápolást bevezetni, hiszen ez egy olyan terület, amit szégyellnek az emberek, és ami évekig tabutéma volt. Sok körömbetegségre rá tudtunk később mutatni ennek köszönhetően. Az arcápolást illetően mondjuk az oxigénkezelés már a hetvenes években is létezett, csak más termékekkel. Természetesen idővel a kezelés során használt eszközök is korszerűsödtek. Most már vannak finomabb kidolgozású szérumok, vagy a magas frekvenciájú gép, ezeknek köszönhetően hamarabb látszik az eredmény. Vannak olyan vendégek, akik harminc éve hozzám járnak. Nemcsak fiatal lányok és nők igénylik a szolgáltatásainkat, jönnek serdülő fiúk is arckezelésre. Igaz, őket nehezebb rábeszélni. 2007-ben sikerült bekapcsolni Szerbiát a CIDESCO-ba, a világ egyik legjelentősebb kozmetikai szövetségébe, aminek köszönhetően az általunk elvégzett iskola világszerte elismert. A lányom is ezt az iskolát végezte el. Ennek ellenére soha nem fordult meg a fejünkben, hogy elmenjünk külföldre – mesélte Márta, aki nyugdíjasként továbbra is besegít a lányának.
A Márta–Csilla Kozmetikai Szalonban számos szolgáltatás várja a vendégeket: az arcápolástól kezdve a teljes kéz- és lábápoláson át egészen a szőrtelenítésig, emellett smink, test- és hidromasszázs, szauna, valamint cellulitkezelés is.
– A gimnázium befejezése után tornára szerettem volna menni, de aztán belegondoltam, hogy itt van ez az egész vállalkozás, amit a szüleim teremtettek. Sem én, sem a testvérem nem voltunk rákényszerítve arra, hogy ezt folytassuk, de mindketten úgy voltunk vele, hogy ha már van, akkor csináljuk, és szerettük, szeretjük is. Középiskolás koromban sokat beszélgettünk anyuval, így végül én is befejeztem a hároméves főiskolát Belgrádban. Természetesen édesanyámtól is nagyon sokat tanultam, most már több mint húsz éve vagyok ebben a szakmában. Az elmúlt években sajnos az a tapasztalatom, hogy a nők nem a természetes szépítkezést választják, hanem inkább a plasztikai sebészetet, a feltöltéseket. Mi inkább a természetes úton haladunk, szerintünk a kézi arcmasszázs is számos jótékony hatással bír. Tény, hogy a vendégeink többsége a dekoratív kozmetikát részesíti előnyben, mint például a köröm és a smink. Jelen vagyunk a közösségi oldalakon, de nem esünk túlzásba, ugyanis kialakult az állandó vendégkörünk. Ez a terület is folyamatos továbbképzést igényel, mi pedig nyitottak vagyunk mindenféle újdonságra, de maradunk a természetes ápolásánál – mondta Dancsó Csilla, a szalon jelenlegi tulajdonosa, aki nevetve azt is hozzátette, hogy mivel két fia van, reméli, hogy a jövőben egyik leendő menye szívesen átveszi majd tőle a családi vállalkozást.