Zentai mályva Európában

get_img.jpg

Bűn Róbert mályvatermesztő szerint ha valaki kitartó, minőséget termel és abból kész, vagy félkész terméket állít elő, az megfelelő piacot is talál magának

A zentai Bűn Róbert öt éve termeszt mályvát. Tizenöt hektáron gazdálkodik, és azért választotta ezt a növényt, mert ekkora földterület kicsi ahhoz, hogy klasszikus kultúrákkal nagyobb jövedelemre tegyen szert:

– Olyan kultúrát akartam, amivel kis területen is profitálni lehet. Mivel a családom mezőgazdasággal foglalkozik, láttam, hogy pénz abból van igazán, ha az ember nem a terményt adja át, hanem azt feldolgozza és félkész, vagy kész áruként adja tovább. A mályva esetében csakis kész áruban gondolkodtam, és a fejembe vettem, hogy találok magamnak külföldi piacot. Rengeteget bújtam az internetet, kerestem a lehetséges európai felvásárlókat, és a munkám nem volt hiábavaló. A legtöbben megmosolyogtak azért, amiért ki akartam törni, és nem elégedtem meg a belgrádi, meg újvidéki nagy felvásárlók által kínált árakkal, de két cimborám mellém állt, és ma velük együtt szállítunk Európa több országába. Egyedül nem is tudtam volna annyi mályvát termeszteni, amennyiért már szóba álltak volna velem, de így hárman elegendő mennyiséget tudtunk felkínálni. Kész terméket, vagyis szárított mályvakockákat viszünk ki az országból, és nemcsak magunknak biztosítunk megélhetést, hanem szezonmunkásoknak is, hiszen nálunk sokszor 40–50 ember dolgozik naponta. Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, már egy évtizede egy multinacionális cégnél dolgoztam, de elhatároztam, hogy a saját lábamra állok. Három éve felmondtam, mert eldöntöttem, ezzel akarok pénzt keresni, megélhetést és egyfajta szabadságot biztosítani a családomnak, és ez egy nagyon jó döntés volt, mert onnantól fogva teljesen megváltozott az életem, elkezdtem hinni magamban. Évekig házi készítésű szárítógéppel szárítottuk a mályvát, és a kapacitásunk attól függött, mit bírt el a szárítógép. Jó esetben napi 30–40 kg-ot tudott megszárítani, de nekünk ennél jóval nagyobb mennyiség kellett volna, ezért pályáztunk, és a Prosperitati Alapítvány kiírásán nyertünk is, aminek köszönhetően már itt áll az udvarunkban egy nagy szárítógép, amely napi 150–200 kg mályva szárítására alkalmas, így nagyobb földterületen is tudunk termelni. A növény idén még a földben van, mert a rengeteg eső miatt nem tudtuk kiszántani, de a hétvégén már remélhetőleg haza tudunk belőle hozni valamennyit és elkezdődhet az itthoni munka, ami a pucolásból, a felkockázásból és a szárításból áll. Mikor az egészet feldolgoztuk, akkor egyszerre történik a szállítás. Arra törekszünk, hogy vegyszermentesen termeljünk, ezért nagyon sok kézi munkát alkalmazunk. A gazt nem gyomirtózzuk, hanem kézzel szedjük ki, a betegségek ellen a megelőzést alkalmazzuk olyan készítményekkel, amilyeneket a biotermesztésben használnak és elégedettek velünk a külföldi felvásárlók, jók a mutatóink – mondja a 33 éves fiatalember.

Arról kérdezem, mi a hitvallása, mit tart kulcsfontosságú dolgoknak a termesztésben és az értékesítésben, és mik a további tervei:

– A gazdaság vezetésében négy fontos kitételt határoztam meg, és ahhoz tartom magam. A legfontosabb, hogy a minőségből nem szabad engedni, a másik, hogy merni kell összefogni, mint ahogyan mi is hárman kínáltuk fel a termékünket. Ezt azért tartom fontosnak, mert a mai világban a kisgazdaságok egyedül nem tudnak versenyképesek lenni, persze nem mindegy, kivel áll össze az ember, de ha megbízható személyekkel teszi, akkor érdemes. A harmadik fontos dolog önmagunk képzése, és itt nem csak a termesztésbeli újdonságok, trendek követésére gondolok, hanem arra is, hogy a gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat is meg kell változtatnunk, menedzsmentben is gondolkodnunk kell. Ebben nekem is nagy segítségemre volt a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve keretében lebonyolított képzések, programok, de minden egyéb lehetőséget is megragadok, hogy szélesítsem a látóköröm. Amit még nagyon fontosnak tartok, az a pályázás. Egy gazdaságot és annak fejlődését nem szabad a pályázatokra alapozni, de élni kell a lehetőségekkel. Azt vallom, hogy ha hiszünk magunkban, abban, hogy valamit véghez tudunk vinni, akkor az eredmények nem maradnak el. Egyelőre még csak mályvát termesztünk, de bővíteni szeretnénk a gyógynövény-palettánkat, és az az álmunk, hogy egyszer saját teakeverékeink lesznek, amit külföldön is árulnak majd.

2016. november 20.

Szerző: 
Magyar Szó, Homolya Horváth Ágnes