A magyarkanizsai Geneza Kft.-ben egyebek mellett sárgarépát, petrezselymet, kaprot, spenótot és paszternákot szárítanak
A város szélén, az egykor romos állapotban, az ürességtől tátongó kaszárnya helyén 2013 óta egy napról napra épülő, fejlődőképességet bizton mutató cég sárgállik-zöldellik. Hirdetve az itt maradás létjogosultságát, a befektetett munka, szakértelem és dolgozni akarás általi sikert. A kis, családi vállalkozás külföldi piacokon is versenyképes céggé nőtte ki magát, a női vezetés már csak ráadás a jóra. A magyarkanizsai Geneza Termelő Kül- és Belkereskedelmi Kft. élelmiszer-alapanyagok importjával és szárítmányok gyártásával foglalkozik. Céljuk, hogy az élelmiszergyártásban minden területen, ami Szerbiában jelen van, valamilyen alapanyaggal ők is ott legyenek. Adalékanyagok, szárítmányok, fűszerek, csomagolóanyagok, teák – mind-mind megtalálhatóak kínálatukban. A legfrissebb termékstruktúrát az orosházi üveggyár szeszes- és borosüvegei képezik. Egyike azon kevés vállalatoknak, amelyek folyamatos fejlődést mutatnak. A siker kulcsáról és egyáltalán a fennmaradásról átfogó képet adott a tulajdonosnő, Szecsei Bús Klára, és a jövő záloga, leánya, Szecsei Karolina, külkereskedelmi vezető.
Hogyan kezdődött a Geneza története?
– Családi vállalkozásként 1994 óta jegyezhető a Geneza. Akkor mindössze 4–5 személlyel kezdtük meg a munkát. Olyan típusú céget szerettünk volna létrehozni, amely az élelmiszer-ipari nyersanyagok importjára fókuszál, különös tekintettel az édes- és csomagolóiparra. Vevői körünk kialakulásával az évek során újabb és újabb igények jelentek meg a nyersanyagokra. Ezt figyelembe véve bővítettük a portfóliónkat. Kezdetben nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen időszakokon kellett átverekednünk magunkat, gondolok itt az inflációra, az embargóra, az áruhiányra. Találékonyságunknak köszönhetően, mely abban is rejlett, hogy felkutattuk az addig Szerbia számára ismeretlen külföldi beszállítókat, talpon maradtunk, de mindig szem előtt tartottuk azt is, hogy a lehető legjobb minőségű nyersanyagokkal jelenjünk meg a vevőink előtt. Az eredmény sem maradt el, a legnagyobb élelmiszergyártók stratégiai beszállítójává váltunk. Napjainkig pedig eljutottunk odáig, hogy megközelítőleg 150–200 fajta nyersanyag importját és disztribúcióját végezzük. Ezenfelül az volt a vágyam, hogy ne kizárólag a kereskedelem legyen a profilunk, hanem hozzunk létre valamit, ami értéket képvisel, ami a mi termékünk. Ebben fontos szerepet kapott az az elképzelés, hogy ne olyan terméket értékesítsünk, amit a mi vevőink köréből már valaki forgalmaz, ne képezzünk konkurenciát számukra, hanem olyat hozzunk létre, ami plusz értéket tud biztosítani.
Bővült a tevékenységük az évek folyamán. Miben sikerült megtalálni a plusz értéket?
– Elindítottuk a vajdasági termesztésű fűszerek és zöldségek szárítását a saját üzemünkön belül. Az utóbbi tíz évben a szárított termékek portfóliója a nagyon fontos szerepet játszott a termékstruktúránkban. Efelé irányítottuk a figyelmünket még fokozottabban.
Az akkor megvásárolt új kanizsai telephely – ami teljes átépítésre szorult, mielőtt birtokba vehettük – kezdetben mint logisztikai központ üzemelt, majd felépült az első szárítóüzemünk. A gyártósor termékeivel megteltek a raktárak és gyorsan belaktuk az egész területet – magyarázta a tulajdonosnő, Szecsei Bús Klára, aki a jelenről beszélve a jövő vezetőségének, leányának, Karolinának adta át a szót.
– Termékeink közül nagyon sokat eddig import révén szereztünk be, de szeretnénk azt elérni, hogy minden olyan nyersanyag, ami helyben is megtermelhető, Vajdaságból kerüljön a raktárunkba, saját rezsimből. Ezekkel a termékekkel szeretnénk ellátni a teljes Balkán-régiót, ami eddig is a legerősebb piacunk volt, de most már el tudtunk indulni a külpiacok felé is. Próbáljuk a szerb nyersanyagot magasabb minőségi szintre helyezni, hogy Európában is egy sokkal elfogadottabb nyersanyagbázis lehessünk. Olyan termékeket is beemeltünk a kínálatunkba, ami idáig nem is volt jelen a vajdasági szárítóiparban, mint például a sárgarépa, amit eddig csak a fagyasztóipar használt. További fontos termékeink a petrezselyem, kapor, spenót, paszternák és burgonya. Minden termék esetében mi termeltetjük meg az alapanyagot. A legelső lépéstől jelen vagyunk, a magkiválasztástól a teljes földmunkán át, a technológiát és a betakarítást is végigkísérjük.
Vannak-e különleges kritériumaik?
– Mivel az európai piac felé tendálunk, és a legjobb minőséget szeretnénk továbbadni, mindenre ki kell, hogy terjedjen a figyelmünk. Kéz a kézben dolgozunk a termelőkkel és agronómusokkal, a nagyobb termelők tudását is próbáljuk közvetíteni a kisebbek felé. Nekik a legfontosabb, hogy bizton tudják, a megtermelt árut át is fogja venni valaki. Most ötven családdal dolgozunk, de ez a szám csak nőni fog az újabb termékek megjelenésével. A feldolgozott alapanyagot Európa-szerte minden irányba terítjük. A hazai piacon kívül például Németországba, Franciaországba, Spanyolországba, Olaszországba és Oroszországba is szállítunk.
– Üzemünk két pilléren alapul – magyarázta Klára –, a kereskedelem, behozatal, az élelmiszer-alapanyagok értékesítése kétharmadát képezi a forgalmunknak, amit továbbra is erősíteni szeretnénk, míg a másik egyharmadát a gyártás, aminek szintén fontos stratégiai feladata van, ezért bővítjük a kapacitást. Így a kettő képezi azt a stabilitását a cégnek, ami a jövőképét mindenképp meg fogja határozni. Számolunk azzal, hogy Szerbia lassan, de biztosan az Európai Unió felé fog megnyílni, így a határok majd megszűnnek, a nagy kereskedelmi cégek megjelennek ezen a piacon mint konkurencia. Úgy gondolom, hogy mi fölkészülve várjuk ezeket a változásokat is, ami esetleg a kereskedelemben elmegy, a gyártásban megjön, tehát ezt a kettőt próbáljuk úgy egyensúlyba hozni, hogy biztos jövőt képezzen ezeknek az embereknek, akik itt nálunk megtalálták a munkájukat, a jövőjüket.
Egyre jellemzőbb, hogy munkaerő-hiány mutatkozik meg.
– Az egész struktúrán belül, a szakmunkástól a magasan szakképzett munkatársak tekintetében is jelentkezik ez az új keletű tendencia. Nálunk a gyártás magas emberi erőforrás-igényt támaszt, már ott is megjelennek ezek a problémák, legalább annyira, mint az egyetemi végzettséggel rendelkezők esetében. Jelenleg 35 állandó és 30–40 idényjelleggel dolgozó kollégát alkalmazunk, de amikor az új gyártószalag beindul, 20–25 különböző profilú emberre lesz még szükségünk.
Az új kapacitás beindulásához a Prosperitati Alapítvány segítsége is hozzájárult?
– Két éve, amikor ez a projektkiírás és ezzel a lehetőség megjelent, mi éppen hogy befejeztük az első szárítóvonalunk beruházását, az építkezések nehézségeit pihentük ki. Ám ilyen lehetőség az életünkben először adatott. Mi, amióta a Geneza létezik, soha nem tudtunk még támogatást igénybe venni. A szerb állam csak a legnagyobb külföldi beruházókat támogatta, uniós pályázatok közelébe nem jutottunk. Meglepetésként ért minket ez a lehetőség, csak hosszas gondolkodás és mérlegelés után mertünk vele élni. E nélkül a lehetőség nélkül biztos ebben a pillanatban még nem tudnánk kapacitásbővítésről beszélni, csak évek múltán tudtuk volna megvalósítani az új gyárépület és kapcsolódó raktár terveit. Nagy lehetőség és segítség volt ez számunkra, új szintre tudjuk a gyártásunkat emelni és ennek köszönhetően az európai piacon jelentősebb tényezővé tudunk majd válni.
A jövőképről, úgy ildomos, hogy a második generáció tagja mondjon valamit.
– A cél, hogy egy magasabb értékű termékstruktúrát tudjunk kialakítani, hogy ne csak azok a tradicionális termékek legyenek jelen Vajdaságból, amiket generációk óta termesztünk, hanem modern, speciálisabb fűszerek is, illetve magasabb szinten átdolgozott alapanyagok. Szélesebb helyi termékstruktúrával tudunk megjelenni a piacokon, hogy felvegyük a kesztyűt egy lengyel vagy akár egy német céggel is a minőség tekintetében.
Megkerülhetetlen a nők közti beszélgetés alkalmával a kérdés, nehezebb-e érvényesülni nőként a cégvezetésben?
– A cégvezetés még Szerbiában is alapvetően a férfiakhoz köthető nagy többségben. Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy a huszonnégy éves munkatapasztalatom alatt, mióta vezető pozícióban vagyok, látom, hogy meg kell ezt harcolni, be kell bizonyítani újra és újra mindennap a világnak, hogy női vezetőként legalább annyi, ha nem több az ember. A férfiak világában egy nőnek érvényesülni nehezebb, de inkább azt hangsúlyoznám, hogy nőként, magyarként, vidékről, ez volt kihívás!
2017. december 10.