Szebbnél szebb menyasszonyi ruhákat készít a péterrévei Sivó Anikó

get_img.jpg

A nagy napból csak egy van

Egy nő életében kiemelkedő helyet foglal el az esküvője és az arra való készülődés, ezen belül is a menyasszonyi ruha kiválasztása. Esküvői ruhát választani örömteli feladat és óriási élmény, a menyasszony élete egyik legszebb napján mindenképp pompázni fog a kiválasztott ruhakölteményben. Aki járt már Péterrévén vagy átutazóban volt csak, bizonyára elhaladt a helyi esküvőiruha-szalon mellett és megcsodálta annak kirakatát.

– A nagy napból csak egy van, így az esküvői ruhából is, amely különlegességével pont olyanná varázsolja ezt az életre szóló eseményt, ahogyan azt megálmodták – véli Sivó Anikó ruhatervező, varrónő, a péterrévei Just Married esküvőiruha-szalon tulajdonosa.
– Tizenhárom évvel ezelőtt nyitottam meg a szalont egy nagyon kedves ismerősöm bátorítására, magamtól talán sosem vágtam volna bele. Varrónői végzettséggel rendelkezem, a középiskola befejezése után egy kötödében kezdtem el dolgozni. Ott átláttam a sorozatgyártás előnyeit és hátrányait, tapasztalatot szereztem, de egy idő után éreztem, hogy ez a munka nem nekem való. Hiányoltam a kreativitást, számomra a menyasszonyi és az alkalmi ruhák varrása, illetve maga a ruhatervezés ad energiát, ez inspirál. Mellékállásban már akkor is varrtam itthon, különféle alkalmi ruhákat készítettem rendelésre. Aztán megnyitottam a szalont otthon, egyik helyiségben, 20–30 ruhával mindössze. Igazából az első három év volt a legnehezebb, bele kellett rázódni. Az emberek többsége előbb el tud képzelni egy esküvőiruha-szalont egy nagyvárosban, mint egy faluban, bevallom, így voltam ezzel én is. Egy nagyobb városban nyilván több emberhez eljutna a szalon híre, de ez nem gátol a munkásságomban. Szerencsés embernek tartom magam, mert úgy érzem, a ruhatervezésben megtaláltam a hivatásomat, aminek minden percét élvezem – meséli a kezdeteket Anikó. Mint mondja, annak ellenére, hogy családjának tagjai meglepődve fogadták a hírt, hogy szalont nyit, a kezdetektől számíthatott a támogatásukra.

– Igazából nemcsak az én ötletem volt a menyasszonyiruha-szalon. Emlékszem, a testvérem ment férjhez és elmentünk ruhát nézni a temerini Carolin esküvőiruha-szalonba. A testvéremnek három kikötése volt: a ruha fehér legyen, ne legyen vállatlan és nagy legyen a szoknyája. Végignéztem mintegy 60–70 ruhát, majd azokból kiválasztottam ötöt, amelyekről tudtam, hogy azok biztosan jól fognak állni neki. Az öt ruhából a másodikra esett végül a választás. Akkor összebarátkoztunk Vera nénivel, a szalon tulajdonosával, akinek nagyon tetszett a ruhákhoz való hozzáállásom, valamit látott bennem és azt mondta, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Úgyhogy tulajdonképpen ő az a személy, akinek a bátorítására belevágtam. Sokat segített nekem, mindenbe belevezetett, honnan milyen anyagot vásároljak, mit mivel érdemes kombinálni, a menyasszonyi ruhákkal kapcsolatban is számos tanácsod adott – emlékszik vissza a ruhatervező.

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, így volt ezzel Anikó is. Idő kellett ahhoz, hogy megismerjék az emberek, hogy kialakuljon a vendégköre. Számos vajdasági településről és Magyarországról is érkeznek hozzá leendő menyasszonyok és vőlegények is, ugyanis a kínálatban öltönyök is szerepelnek. Az idő múlásával a munka nem állt meg, hanem még több lett, így a különféle ruhajavítások és átalakítások most már nem férnek bele a varrónő idejébe. Anikó munkáját két alkalmazottja segíti, de jómaga is a varrógép mögé ül.
– Azok a menyasszonyok, akik bejönnek a szalonba, általában nem konkrét elképzeléssel érkeznek, hanem segítséget kérnek és várnak is tőlem. Mindenkinek szeretem a maximumot nyújtani, az a célom, hogy aki hozzám eljön, tudja, hogy megkapja azt, amiért jött. Vannak, akik inkább a hagyományosabb ruhákat nézik meg és próbálják fel, de vannak olyanok is, akik szeretik a merészebb darabokat. Sokan szeretnek a színekben is kísérletezni, vannak fehér ruhák, de vannak krémesebb, rózsaszínesebb, barackosabb árnyalatúak is. Tavaly jött hozzánk egy család, a menyasszony, a lánytestvére és az édesanyjuk, mindannyiuknak kellett ruha. A leendő menyasszony meglátott egy fantasztikus ruhát, krémesebb színű, uszályos, gyönyörűen állt rajta, szerelem volt első látásra. Azt mondta, ugyanilyen ruhát szeretne, de fehér színben. Az az igazság, hogy az utóbbi időben gondok vannak a tiszta fehér csipkével, nagyon nehéz beszerezni. A lány kérésére megvarrtuk ugyanazt a ruhát fehér színben, a csipkének a mintája azonban nem olyan volt, mint a krémszínű ruhán. Felvette az újonnan megvarrt ruhát és nem volt meg a varázsa, nem láttam a szemében azt az örömöt, amit először, és ez nagyon rossz érzés volt számomra. A menyasszony testvére nagyon törekedett arra, hogy mielőbb közös nevezőre jussunk. Kiderült, hogy a menyasszony azért ragaszkodott a fehér színhez, mert a szülei szerint az igazi menyasszony fehér színű ruhát visel. Minden jó, ha a vége jó: végül azt a ruhát vitte el, amit először felpróbált. Ez a fehér ruha pedig előbb-utóbb úgyis megtalálja a gazdáját – mondja nevetve Anikó.
Egy menyasszonyi ruha hat és tizenkét hét között készül el és legkevesebb három ruhapróba szükséges. Sokat változott a divat az évek során a menyasszonyi ruhákat illetően is.

– Az elmúlt években természetesen sokat változott a menyasszonyi ruhák kinézete is, de amit megemlítenék, hogy színesebbek lettek, aminek én személy szerint nagyon örülök. Mondjuk egy csokitüll nagyon szép varázst ad egy krémszínű menyasszonyi ruhának. Rám jellemző, hogy már amikor meglátom az anyagot, elkezdek rajta eszelni, hogy na, ebből mit is lehetne csinálni. Az a jó, hogy napjaikban bőségesebb az anyagkínálat, mint néhány évvel ezelőtt és ez részben az internetnek is köszönhető. A járványügyi helyzet miatt leegyszerűsödtek az esküvői ruhák. A jelenlegi helyzet és a különféle intézkedések miatt kisebb esküvőket tartottak, amelyek nem igényelték a nagy, habos-babos, látványos ruhákat – teszi hozzá Anikó.
A Just Married esküvőiruha-szalon kínálatában a gyönyörű ruhák mellett különféle kellékek és kiegészítők szerepelnek. Anikó elmesélte, évek óta együttműködik az óbecsei Lauc Ágotával, aki különféle hajékszereket készít. Ezeket a hajékszereket Anikó is forgalmazza a szalonjában.
Közvetlenül a szalon mellett található a varroda is, ahol készülnek a szebbnél szebb ruhák. A varroda öt évvel ezelőtt egy új ipari vasalóval bővült a Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően.
– Ez a vasaló nagyban megkönnyíti és segíti a munkánkat, nélküle már el sem tudjuk képzelni a munkát. Nagyon jó a teherbírása, általa minőségesebben tudunk dolgozni. Ami a kreativitásomat illeti, maximálisan ki tudom magamat élni, de szeretnék nyitni a brandépítés felé is, jelenleg részt veszek a Vajdasági Mentorprogramban. Hiányérzetem van az üzletépítéssel kapcsolatban, ezen szeretnék változtatni – meséli Anikó. Folyamatban van egy weboldal elkészítése és nagy a valószínűsége annak, hogy a szalon neve is megváltozik majd.
Anikó meg sem tudja mondani, hogy hány ruhát tervezett és varrt meg eddig. Mint mondja, mindegyik ruhát hatalmas odaadással készítette.

– Sokan kérdezték már tőlem, hogy felpróbáltam-e valaha valamelyik általam készített menyasszonyi ruhát. A válaszom nem, soha, egyiket sem. Mindegyik ruhában benne van a szívem és a lelkem, de ezek nem az én ruháim. Ezek a ruhák majd megtalálják a gazdájukat – mondja mosolyogva a péterrévei ruhatervező és varrónő.

Szerző: 
Magyar Szó, Kancsár Izabella