ARANYOS NORBERT ÉS MELINDA - MOHOL
Interjúsorozatom következő állomása az Ada községhez tartozó Mohol volt. Személy szerint sokszor utazom át, néhány barátom is itt él, és persze nem nagy távot kell megtenni, ugyanis a két település szinte egymást éri. Barátságos, jóravaló emberek lakják, akiknek ugyanúgy fontos a munka, mint a sport szeretete is. Ha az ember betér egy kávézóba megpihenni, és kérdéssel fordul feléjük, vagy segítséget kér tőlük, nagy eséllyel készséges, segítőkész emberi reakciókat fog tapasztalni. Aranyos Norbert moholi származású, vele egyeztettem az interjú időpontjáról.
- Mondanátok néhány szót magatokról, mi a szakmai végzettségetek? Hol dolgoztok jelenleg?
Melinda: – Kanizsai származású vagyok, a vegyészeti egyetemet fejeztem be Újvidéken, jelenleg Zentán dolgozom a mezőgazdasági szakszolgálatban. Férjemmel 2011-ben házasodtunk össze, akkor még sokat gondolkodtunk, hol is lakjunk, melyikünk szüleinél, és végül úgy döntöttünk, hogy Zentán a párom nagyszüleinek házát renováljuk, kezdetben ott élünk. A későbbiekben egymás után jött a két gyermek, Márk a nagyobb, ő most 2 éves, a kisebb fiú Patrik, ő még csak 6 hónapos. Mivel a családunk nagyobb lett, az ottani ház szűkössé vált számunkra, akkor eldöntöttük, hogy Zentáról átköltözünk Moholra. Jelenleg szülési szabadságon vagyok.
Norbert: – Újvidéken fejeztem be a Közgazdasági Főiskolát, és a zentai Adóhivatalban dolgozom. A párom már elmondott szinte mindent, nem akarom ismételni. De azt megerősíthetem, hogy büszke szülők vagyunk.
- Elhangzott, hogy már a házasságotok elején is terveztétek, hogy itt fogtok élni, csak a helység volt kérdéses. Milyen érvek, vagy akár érzések miatt döntöttetek így?
Norbert: – Elsősorban elmondanám, hogy nagyon kötődünk a szülőföldhöz. Kezdetben azért felmerült a kérdés, hogy menni vagy maradni, da valahogy mindig úgy éreztük, hogy a kötődés erősebb, fontosabb, mint elmenni. Lehetséges, hogy az könnyebb, vagy szebb élet lenne, de viszont ez a szülőföldhöz való kötődés ad egy boldogságot, ami miatt szerintem érdemes még itt is küzdeni, és keresni a boldogulás lehetőségeit. Mivel nem éltünk külföldön, arról nincs tapasztalatunk, hogy anyagilag mennyivel lehetne jobb, de úgy gondoljuk, hogy nem minden a pénz. Mi megpróbáljuk itt érvényesíteni a lehetőségeinket.
- Miként látjátok, mennyire nehéz egy fiatal családnak boldogulni?
Melinda: – Én úgy gondolom, hogy igencsak nehéz, a párom főiskolát végzett, én egyetemet, és igaz, hogy mindkettőnknek van munkahelye, de mellette mással is kell foglalkoznunk, mert különben nagyon nehezen tudnánk egyik napról a másikra megélni. Én a munkám mellett magánórákat is adok, illetve foglalkozunk tojáseladással is, tojó tyúkokat tartunk, szükség van ezekre a kiegészítő bevételekre. Mivel két gyermekünk is van, rájuk is gondolnunk kell, ahogyan mondani is szokták, kisebb gyerek kisebb költség, nagyobb gyerek nagyobb költség. Úgy gondolom, főként a mai világban már, az embernek több lábon kell állnia, fel kell magát találnia, amennyire csak lehetséges, ezáltal tud egyfajta biztonságot adni maga és a családja számára is.
Norbert: – Kizárólag csak a fizetésekből megélni több személyes családban szinte lehetetlen. A munkám mellett mezőgazdasággal is foglalkozom, erre van lehetőségem. Egyik barátom zöldségtermesztő, és megbeszéltem vele, hogy segít bejáratni a piacot. A kert elég nagy, 800 négyzetméteres, itt van lehetőségem különböző zöldségeket termeszteni, miközben a tojó tyúkok is kényelmesen elférnek.
- A ház és az udvar elrendezése, beosztása számomra ideálisnak tűnik. Miért pont erre esett a választásotok?
Norbert: – Elsősorban azért választottuk ezt a házat, mert nagy területű udvarral rendelkezik, emellett az elhelyezkedése is megfelelő, közel van a központhoz, a komplett infrastruktúrája megvan, ezalatt értem azt, hogy gáz-, szennyvízvezeték, és minden egyéb. Mivel úgy tervezem, hogy a családi gazdálkodásban is részt veszek és besegítek, ezért fontos szempont volt az udvari rész. A ház maga kiváló állapotban van, a szobák elosztása is ideális, a későbbiekben a gyerekeknek is lesz külön szobájuk, tehát csakis jót tudok mondani. A kert egy kiépített locsolórendszerrel is rendelkezik, ezt szintén fontos megemlítenem.
Melinda: - A zentai ház, ahol laktunk 56 négyzetméteres volt, és tekintve, hogy családunk is gyarapodott, elmondhatjuk, hogy kinőttük, váltanunk kellett. Egy konyhával, és két kisebb szobával rendelkezett, tehát ott már nem fértünk volna el.
- Mekkora lökést adott a házvásárláshoz a Prosperitati Alapítvány pályázata? Mióta terveztétek, hogy vásároltok nagyobb házat?
Norbert: - A hosszútávú terveink között mindig is szerepelt, hogy szeretnénk egy saját házat vásárolni, amely teljes mértékben megfelel az igényeinknek. Amikor megjelent ez a pályázat, akkor eldöntöttük, hogy megpályázzuk, begyűjtjük a szükséges papírokat. A pályázaton sikerült nyernünk, emellett a munkahelyeink által hitelből fedezni tudtuk a szükséges önrészt, és így nagyon gyorsan megoldódott a lakhatási probléma. De elmondhatom, hogy a pályázat nélkül, az elkövetkező néhány évben még nem tudtunk volna házat vásárolni
2017. április 20