KOCSIS MÁRTA és TURÁNYI RÓBERT – Péterréve
Péterrévén többször is jártam már átutazóban, de a kisebb mellékutcák ismeretlenek nekem. A GPS-be beütött koordináták elvezettek a megadott címre, ahol Márta és párja Róbert szívélyesen fogadtak az ajtóban. Belépve a nappaliba rögtön magával ragadott a kellemes, családi, idilli hangulat. A legnagyobb kislány nem tűnt szégyenlősnek, rövid ideig tartó barátkozás után büszkén hozta kifestett rajzát megmutatni nekem, a kisebb lány pedig ezen felbuzdulva ugyanígy tett. Mikor már előkészültem az interjúhoz, a hálószobából gyermeksírás hallatszódott ki, ezzel tudatosítva bennem, hogy nem öten vagyunk összesen. Bevallom, szívet melengető érzés volt rájuk nézni, hogy a mai pénzközpontú világban, van még család, akik szerény körülmények között is mosolygósan, pozitívan igyekeznek hozzáállni a dolgokhoz, bizakodva tekintenek a jövőbe.
Kocsis Márta 29 éves, jelenleg otthon van a három gyermekkel, ezt megelőzően Magyarországon is dolgozott, kertészetben, üvegházban és csomagoló részlegen is, emellett étteremben volt kisegítő.
Turányi Róbert 27 éves, a szüleivel dolgozik mezőgazdaságban, de emellett egyéb munkákat is vállal szabadidejében kereset kiegészítés gyanánt. A kislányok közül Mendi a legnagyobb, ő 7 éves, Hanna 2, míg a legkisebb, Emília 5 hónapos. Az apukával viccelődtünk is, hogy a későbbiekben igen nehéz dolga lesz, amikor a televízió műsorai közül egy labdarúgó mérkőzés és egy szappanopera közül kell választani. Az ő esetükben a női fölény elsöprő.
- Hogyan ismerkedtetek meg? Hol éltetek együtt?
Márta: - Mi 5 éve vagyunk együtt, és amikor úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, akkor elejében itt, Péterrévének egy részében laktunk, de folyamatosak voltak a költözések.
A megismerkedésünk úgy történt – meséli közben Róbert – hogy Mártáék itthon voltak vendégségben külföldről, és elhívtak engem is, és akkor ismerkedtünk meg közelebbről, de hozzáteszem, mi már ismertük egymást korábbról is. Elmondhatjuk, hogy az első összeköltözésünk óta évről évre költözünk, vándorolunk egyik helyről a másikra. Volt olyan eset, hogy házbérben laktunk, és mivel eladták a házat, ezért tovább kellett mennünk, de volt arra is példa, hogy családon belül egyik rokonnak szüksége lett a házra, és ezért ismét költöznünk kellett.
- Miért gondoltátok úgy, hogy a szülőföldön maradtok?
Róbert: - Egyrészt az összes rokonom, barátom itt él, másfelől mivel a földek megmunkálásával foglalkozom családon belül, ezért nem lenne ésszerű itthagyni. El kell még mondanom, hogy állatok is vannak, tehenek, birkák, baromfik, mindenképp tervezek a továbbiakban is állattenyésztéssel foglalkozni.
Márta: - én elmondhatom, hogy Magyarország azon részén, ahol éltem, nem volt sokkal több munkalehetőség, illetve az is tapasztalat volt, hogy a munkaadók elsősorban olyan munkásokat kerestek és vettek fel, akinek még nincs gyermeke. Ennek az volt a fő oka, hogy amennyiben a gyermek megbetegszik, akkor a szülők sokkal többet tartózkodtak otthon, és ez nem felelt meg a munkaadóknak. Amikor pl. az üvegházban dolgoztam, ott is probléma volt ez, ugyanis a kislányom a bölcsődében megbetegedett, és volt olyan időszak, amikor nagyjából két hetet dolgoztam, majd két hétig otthon voltam, hogy ápoljam a gyermekem. Sűrűn elkapott mindenfajta betegséget. Ezután a főnököm is válaszút elé állított, hogy vagy gyereket nevelek, vagy pedig dolgozom. Egy másik esetben volt egy kedvező lehetőség is, amikor 7-16 óráig lett volna a munkaidő, ám sokat kellett volna túlórázni is, amit nem vállalhattam be. Ezek után döntöttem én is úgy, hogy visszajövök, és megpróbálok itt, a szülőföldön boldogulni.
- Milyen tapasztalatokkal találkoztatok a pályázás során?
Márta: - Miután meghallottuk, hogy lesz ez a pályázási lehetőség, úgy döntöttünk elmegyünk a lakossági fórumra is, meghallgattuk, utánajártam, hogy milyen papírok szükségesek hozzá, és elkezdtük összeszedni és rendszerezni a papírokat. Kezdetben volt olyan papír, ami hiányzott, de sikerült mindent időre elrendeznünk. Mi mindvégig bíztunk benne, hogy megnyerhetjük, ezért is tartottunk ki, és szerencsére a végére sikerült is, megérte az utánajárást.
- Mekkora segítséget nyújtott a Prosperitati házvásárlási pályázat? Mindenképp terveztetek házat venni, akár önerőből is?
Márta: - A megnyert összeg nélkül sokkal nehezebb lett volna a helyzetünk, esetleg úgy tudtunk volna, hogy kölcsön kérünk, tartoztunk volna valakinek, de a mai világban ez is kockázatos.
Az udvarunk itt elég kicsi, hátul található egy góré meg két kisebb ól, de itt a szomszédságunkban van egy romos ház, és tervezzük, hogy idővel ha azt is meg tudnánk venni, akkor a ház portájával együtt szinte dupla nagyságú lehetne az udvari rész. Szeretnénk kertészkedéssel is foglalkozni, de persze emellett tartanánk állatokat is.
Róbert: - az eddigi sűrű költözéseink miatt nem is tudtunk nagyobb állatokat vásárolni, illetve ha találtunk is házat, nem lehettünk benne biztosak hogy rendelkezik akkora óllal, ahová el tudnánk szállítani az állatokat. Eddig főként csirkéket tartottunk, mert az volt kivitelezhető.
2017. március 10.