Ötletek bőrre

gfgf.jpg

Majdnem harminc éve készít táskákat a zentai Szokol Gábor. Vargabetűvel érkezett életébe a bőrdíszművesség: az első táska még egyszerű anyagból és hobbiból készült az akkori nagylányának.

Nagy tetszést aratott a táska, Gábor pedig meglátta benne a lehetőséget, és miután néhány darab elkészült, elvitte Újvidékre, s ott sikerült eladnia. Ahogy telt az idő, egyre több nyersanyagot vett, és egyre több táska került ki a műhelyéből.
— Nagyon jól ment az elejében, kilenc munkással dolgoztam egy székvárosi megrendelőnek. De következtek a bombázások, és az mindent elrontott. Hónapokig stagnáltunk, utána álltam át a bőrre. Gondoltam, akinek van pénze bőrtáskára, az megveszi, akinek pedig nincs, annak féláron sem lehetne eladni, ezért felső kategóriás termékeket készítek. Később reklámanyagokat kezdtem gyártani cégeknek, és úgy vettem észre, arra van igény. Most már nagyon sok mindent csinálunk: mellényeket vadászoknak, egyszerűbbeket a hétköznapokra, varrtunk nadrágot is, húztunk be fotelokat, ágyakat. Pénztárcák, nadrágszíjak, kulcstartók is szerepelnek a kínálatunkban. Ha a „szoftverben” zöld fény gyúl, akkor nincs gond — azaz minden fejben dől el. Így szoktam le a dohányzásról is harminc éve, az üzlettel miért ne lehetne így.

Cégek logójával díszített bőrtárgyakból van a legtöbb a műhelyében. A bőrrel bevont kisebb-nagyobb üvegek újabb termékeknek számítanak, azok is megtalálták helyüket a piacon.

— A legtöbb termékem olyan, amilyet más nem csinál, azaz saját ötlet. Például itt van ez a mágneses pénzfogó: négy mágnese van, és egy csomó aprót magába fog a papírpénz mellett — mutatja, aztán kezébe vesz még egy alkotást, és már magyarázza is. — Ezt pedig az interneten láttam meg, azt sem tudtam, micsoda. Aprópénzt lehet beletenni, és az ember felcsatolhatja a nadrágszíjra. Viszont hidegfegyverként is használható, ha tele van — rájöttem, éppen ezért rendelik. Felkeresett egy cég, melynek már régóta dolgozom, hozták a képet, lehetne-e ilyet csinálni. Kinyitottam a fiókot: erre gondoltál? — Hoppá! — ők is ezt mondták, mint most maga. De ha az ember ráállítja az agyát valamire, az a dolog biztosan működik. Már nem kell gondolkodnom azon, hogy egy táskát hogyan kell megcsinálni, csak ránézek a képre, elkészítem hozzá a mintát, és már szabom is.

 

Aztán azt is elmeséli, hogy ez nem mindig volt így. Az első diplomatatáskához azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá. Végül sikerült — megfestett képe most bekeretezve az iroda falát díszíti. Gábor a vállalkozást is vezeti, és a műhelyben is dolgozik, a szervezéssel és az értékesítéssel is maga foglalkozik.

— Egy ilyen vállalkozásban nem elég, hogy az ember készítsen egy táskát. A jó minőség mellett el kell tudni adni is. Ki kell építeni egy tartós kapcsolatot a megrendelővel, nagyon rugalmasnak kell lenni. Minden évben más termékeket kell előállítani, mert az, aki az idén rendelt valamit, jövőre már nem ugyanazt akar ajándékozni, hanem valami mást. A vevőköröm elsősorban a személyes kapcsolatoknak köszönhetően alakult ki, nekem nem vált be az internetes értékesítés, bár a vállalkozásomnak több platformon is van saját oldala. Ha szép, jó dolgot készítek valakinek, és az illető meg van elégedve velem meg a termékkel, másnak is ajánlani fog, vagy az a másik, ha meglátja az árumat, és tetszik neki, megkérdezi: hol, kitől vetted? Szóval abból élek, ahogy megismernek.

Nem csak itthon, külföldön is keresettek a termékei, főleg Magyarországon. Táskái marhabőrből készülnek, a nyersanyagot idehaza szerzi be, tudják már, hogy mire van szükségem, nem kell keresgélnem.

— Nem nagy a forgalmam, de meg vagyok elégedve. Most már hatvanéves vagyok, amennyi nekem meg a családomnak kell, megvan, évente nyaralunk, néhány évente autót cserélek. Van egy nevelt meg egy saját lányom. A nagylány már befejezte az egyetemet, csak az utolsó, gyakorlati szemeszter maradt neki hátra, szociális pedagógiát tanul. A kisebbik pedig most kezdte a negyedik osztályt, ő még kicsike, de már előfordult, hogy odaült a géphez, hogy varrhat-e rajta. Nagyon szépen csinálta, van hozzá affinitása. Majd meglátjuk, mit hoz az élet, hiszen még előttük a jövő. Én azzal a politikával élek, amellyel édesapám, aki cipész volt. Ő engem nem hívott oda, hogy gyere, fiam, tanuld meg, majd ha nagy leszel, ezt csinálod. Én is így vagyok vele, hogy a szükség meg a gének talán meghozzák majd az érdeklődést, ha meg nem, úgy is jó.

Mint kiderült, Gábor sem ment oda az apjához, mégis egyszer csak azt vettem észre, hogy azokat a mozdulatokat, amelyeket édesapámtól kilestem, magam is ugyanúgy csinálom. Ült mellette, beszélgettek, amíg az apja dolgozott, vagy ahogy elhaladt mellette, elleste a titkokat. Amikor körbejárjuk a műhelyét, látom, a régi, hagyományos szerszámok mellett korszerű gépek, berendezések is találhatóak, hiszen sikeresen pályázott a Prosperitati Alapítványnál és az anyagországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél is. Lybba fantázianevű termékei 80-90 százalékban kézzel készülnek, csak a varrás gépi, s ahogyan a @LybbaSenta Facebook-oldalon is olvasható: az ördög a részletekben rejtőzködik! (És az angyal is).

Szerző: 
Hét Nap, Fehér Márta