A juhászok számára az év eleje mindig a legszebb időszak. Ilyenkor látják egész évi munkájuk gyümölcsét. Ellenek a juhok, gyarapodik a törzsállomány. A most született bárányok pedig húsvétra vágnivalóra nőnek.
A húsvéti bárány fogyasztásának hagyománya megmaradt Bánátban is. Ötven báránnyal gyarapodott Palatinusék juhállománya a muzslyai réten, de hamarosan kezdődik az ellések második hulláma is. A család négy évvel ezelőtt a Prosperitati Alapítvány támogatásával, mintegy ötven württemberg fajta anyaállattal kezdte. Igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a gyenge minőségű földeket kaszálóra, herét vetnek, a silózásra való kukorica az megterem benne. Van egy kis búza is, hogy legyen szalma. A juhok pedig legelőn is vannak, a hodályban is.
Palatinus Ervin, gazdálkodó, Muzslya: „Most ott vagyunk olyan 220 anyajószágnál. Tehát az, hogyha le fog elleni, akkor lesz itten olyan 150-180 bárány még. Szeretnénk bővíteni, de ez olyan kétélű kard. Szép az, hogyha bővítsük, hogy szaporodik, de a takarmánynak is megvan az ára és, hogyha papírra rakjuk, akkor nem érdemes a drága kukoricát megetetni velük, mert sokkal érdemesebb eladni, és akkor nincs annyi gond. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy az idén a szaporítást elhalasztjuk, maradunk ezen a számon és meglátjuk, hogy milyen árak lesznek a jövőben. Lesz-e biztos ár, lesz-e biztos ár, lesz-e biztos átvétel, lesz-e egy jó fölvásárló, és akkor utána majd ténykedünk, ahogy legjobban megfelel. Ez a legnagyobb gond, hogy nehezen bírjuk értékesíteni, mert nincs megszervezve az átvétel. Mert nincsen biztos vágóhíd, amely garantál azért, hogy át is veszi, hogy ki is fizeti, hogy az ára megfelelő legyen. Tehát itten jönnek az ilyen átvevők, felvásárlók és akkor azok szerintem, az utóbbi években többet keresnek, mint a termelők. Ez a legnagyobb gond.”
Tavaly ilyenkor 220 dinárt fizettek az átvevők a bárány kilogrammjáért élősúlyban. Most már majdnem ennek a kétszeresét is kínálják.
„Nem bántuk meg, hogy belementünk a tenyésztésbe. Habár a mezőgazdaság itten nálunk, Szerbiában a nem biztos ágakon alapul. Nem vagyunk sose biztosak abba, hogy amit kitermelünk, mennyibe kerül, hogy amit a végén, tehát a termelés, a kitermelés mennyibe kerül, a végén, hogy mennyit kapunk a jószágért. Az elmúlt években, hogy mondjam, elég problematikus volt eladni a 30-35, 40 kilós bárányt. Az ára is az ősszel leesett. Tehát 220 dinárt kínáltak a 30-35 kilós bárányért. Na, mostan fölment az ára neki, csak az a probléma, hogy mostan úgy látszik, hogy a novemberi, decemberi ellések nem voltak száz százalékosak. Nálam is olyan 35 százalékba elletek le a birkák. Mostan jó lenne, hogyha lenne bárány, mert fölment a bárány ára, a 350-400 dinárt is lehet kapni élősúlyáért.”
A muzslyai réten negyedik, ötödik osztályú a föld minősége. Inkább legeltetésre jó, mintsem mezőgazdasági termelésre. Viszont az állattartás is bizonytalan vállalkozás lett az utóbbi években.
„A 10-15 évvel ezelőtti, százvalahány termelőből megmaradtunk egy olyan tíz-tizenketten, akik ebből az ágazatból akarnak megélni. És sajnos ilyen a helyzet. Jószág az van. Tehát birka is van Muzslyán. Van olyan három-négy gazda, aki evvel foglalkozik. Van két komolyabb tejtermelő is. Most bejött Muzslyára ez a szarvasmarha-termelés a hús részéről. Tehát abból is van itt, Muzslyán egy olyan 350 darab. Tehát számbelileg jószág van Muzslyán, a muzslyai réten, csak az a gond, hogy a termelők lassan-lassan lemondtak az végett, mert bizonytalan a termelés, meg a piac.”
Pedig a faluban az 1890-es alapításától kezdve sokáig az állattartás volt az itt élők egyik fő foglalkozása.
Palatinus Aranka, néprajzkutató, Muzslya: „Telepítéskor 1200 hold legelőt szakítottak ki, amely a falunak közös tulajdona volt. Azt nem lehetett sem eladni, sem örökölni, hanem kizárólag állattartásra használhatták föl. A muzslyai határban sok-sok juhász legeltette a nyáját. A juhászok saját maguk részére is, saját bárányaik, birkáik voltak, de ugyanakkor, szolgáltatásként is, a más parasztgazdaságoknak legeltették a juhaikat, és Szent Márton Napján számoltak el. Akkor volt a számadás, hogy mennyi bárány született, mennyi a jószágállomány a rábízott gazdának abban a pillanatban, amikor elszámoltak.”
Nem véletlen, hogy a húsvéti bárány fogyasztásának nagy hagyománya volt a bánáti településen.
„Fogyasztották húsvétkor a bárány húsát, megsütve a kemencében vagy pedig birkapörköltet készítettek húsvéti eledelnek. Többek között ugye ezt. Muzslyán az 1970-es évek derekáig, a templom előtt volt a heti piac, péntek, szombat, szerda és csütörtökön. Akiknek nem volt bárány, akkor megvásárolhatták, szombaton korán reggel, egészben a bárányt, vagy földarabolva, vagy birkahúst pörköltnek. Mivel a parasztgazdák vagy a jószágtenyésztők pénteken reggel vágták le a bárányt, úgyhogy, aki vásárolt, annak is a húsvéti asztalán lehetett.”
Napjainkban húsvétkor már nem fogyasztanak minden háztartásban bárányt. Ezt a hagyományos Pásztornapon pótolják, amikor is a legtöbben a birkapaprikásért állnak sorba.