A sikeres vállalkozások titkát kutatva, tegyük a szívünkre a kezünket, árgus szemekkel figyeljük, hogyan csinálják, akik folyamatosan fejlődnek, fejlesztenek. Panaszkodhatunk országra, rendszerre, munkaadóra, szedhetjük a sátorfánkat, vagy megkérdezhetünk egy cégvezetőt, aki nem csinál belőle titkot, hogy ő hogyan tud nem csak talpon, esetünkben akár sítalpon is megmaradni. Akár Horgoson. Azon a Magyarkanizsa községbeli, határ menti kis településen, ahonnan a szlovén síparadicsomokba is kerül faelem. Többek között ezzel is foglalkozik a Bagrem, vagyis Akác nevű fafeldolgozó, mely több családnak ad megélhetést. Nincs titok, nincs misztikum, csak edzettség, csavaros ész, folyamatos fejlődés és tenni akarás. Mint ahogy nincs megállás se a horgosi fűrésztelepen, legyen szó nyári vagy téli időszakról, a munkakedv töretlen, az ötletek tárháza pedig kifogyhatatlan a tulajdonos, Kiss Géza jóvoltából. Bár hangsúlyozza, a dicsekvés egy kicsit sem a kenyere, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy Horgosról Szlovéniába szállítja azokat a fa elemeket, amiket náluk gyártanak le, és amiket később beépítenek a sítalpakba.
Sőt, folyamatosan egy lépéssel tovább is halad Kiss Géza, talán azért is, mert az élet lépcsőfokait megfeszített tempóval járta végig az egykor korán árván maradt fiú, aki mára érett, cicomátlan, segítő jobbot is nyújtó horgosiként besíel Szlovéniába, de itt nem is áll meg.
Hosszú út vezetett Szlovéniáig?
– Harminckilenc éve vagyok vállalkozó. A háború előtt kőművességgel foglalkoztam, majd ezt követően a komolyabb munkák híján nyargaltam át a fával való foglalkozásra. Fatelepeket nyitottam, majd termelésbe fogtam és fűrésztelepet hoztam létre és annál is maradtam. A mostanit 93-ban kezdtem el építeni, és azóta is dolgozunk kisebb-nagyobb nehézségekkel.
Az inflációs időszak kényszerítette más tevékenységre?
– Templomokat építettünk, szépítettünk, mely komoly munkák a háború ideje alatt ellehetetlenedtek, ezért kellett más irányba tekinteni, az elvem szerint pedig, hogy mindig egy lépéssel tovább, tovább, ezt eredményezte, ahol most tartunk.
Jelenleg hány munkással, hogyan dolgoznak a horgosi fűrésztelepen?
– Az egykori 30–40-hez képest most kevesebben vagyunk, tizennyolcan, de két és fél éve egy nagy munkát voltunk kénytelenek abbahagyni, mert az akkor fő tevékenységünknek számító palettagyártás napszámosmunka számba ment, a járványhelyzet okozta károkról nem is beszélve.
Az irányváltás szükségességét időben felismerve egy lépést előre merre vezetett az út?
– A sporteszközök gyártása felé. Az egész termelésünket átváltottuk. Sítalp- és snowboard-alkatrészeket kezdtünk készíteni.
Nem a legkézenfekvőbb ötlet a kívülálló számára, a szakmában annak számít?
– Már a palettagyártás alkalmával kínáltak hasonló munkákat, de akkor még nem rendelkeztünk olyan felszereltséggel, ami ezt lehetővé tette volna. Hat-hét éve, amikor lehetőségünk lett volna belevágni, még nem voltak meg a feltételeink, de minden évben a nyereségünket visszaforgattuk, és egy idő után már kicsit szélesebb körben is tekingethettünk. Szárítót vásároltam, biomasszás kályhánk is van, és mivel a paletta már nem volt nyereséges, új lehetőségeket kerestem és a régebben felkínálthoz tértem vissza. Mára pedig Európa három legnagyobb szlovéniai sítalpgyárával dolgozunk, amelyek a legminőségibb termékeket állítják elő.
Milyen elemeket tudnak gyártani a szlovénoknak?
– Síléchez, sítalphoz való, durvább léceket gyártunk jelenleg, amit a sílécgyárban tovább megmunkálnak. Ragasztják, fűrészelik vékony lemezecskékbe, ami belekerül a sítalpba, ugyanígy a snowboardhoz is ezeket használják fel.
Ebben a Horgoson gyártott elemeknek is jelentős része van, mint a mesében, de tényleg ennyire egyszerűen, zökkenőmentesen működött kezdettől fogva?
– A harmadik gyártóval, az Elánnal folytatott tárgyalás után nagy örömmel tértem haza épp a járvány előtt, hogy a termelésünk 95 százaléka biztosított. Aztán jött a feketeleves. Az elmúlt két év épp a járványhelyzet miatt őrületes nagy nehézségekkel sújtott minket is, a síelést is, mint minden turisztikai ágazatot nagyban érintettek a korlátozások, így mi is megsínylettük. De nem adtuk fel, és most már megy a gyártás, igaz, nem teljesen zökkenőmentesen: még mindig előáll az a helyzet, hogy víz van, vödör nincs, vödör van, víz nincs, ha mindkettő van, akkor nem lesz, aki vigye. Ilyennel még időnként szembesülünk, de bizakodásra is van okunk, látjuk az alagút végén a fényt és örömre ad okot, hogy egy négy évvel ezelőtti ötlet gyümölcse is beérni látszik.
Mi ez az újabb, vagyis régi-új ötlet, ami megvalósulhat?
– Egy magas frekvenciájú présgépet szerettünk volna venni, amire pályázati kérelmet nyújtottunk be. Több ízben nem sikerült, de pont egy éve, 2021 januárjában a Prosperitati Alapítvány révén kaptunk magyar állami támogatást. Az önrész 18 millió volt, amiből csarnokot építettünk és apróbb gépeket vásároltam, amik szükségesek a gép beindításához, 29 milliót pedig támogatásként kaptunk, illetve 26 milliós bankkölcsönt kellett felvenni, ugyanis ahhoz kötött volt a támogatás. Épületet és gépet terveztünk, ami úgy tűnik, most már nem csak álom. Az épület már elkészült, a gép pedig 473 ezer euróba kerül.
Egy, az országunkban egyedülálló gépről van szó, még ha szerénysége nem is mondatja ki, hisz beszélgetésünk során kiderült az életelve, hogy nem büszkélkedik, hanem örül annak, amije van és segít annak, akinek nincs. Abban azért egyetérthetünk, hogy új piacot nyithat meg ez az innováció.
– Ez egy teljesen automata, magas frekvenciájú, táblásító présgép, ami nekünk rengeteg pozitívumot tud hozni. Főleg bútorlapok készítésére lesz alkalmas. Beprogramozzuk a gépet, ami minden műveletet megcsinál, és méretre kész elemeket gyárthatunk, akár bútorgyáraknak, de például koporsókhoz kész elemeket is, hogy csak néhányat említsünk. Kész méretre szabja a táblákat és olyan kapacitású, mely nemcsak mennyiségre, hanem minőségre is felveheti a versenyt bármelyik sikeres európai vállalattal. A termelésünk folyamán természetesen hulladék keletkezik, amit nem tudtunk felhasználni, de ezzel a géppel hulladékmentesen tudjuk kigazdálkodni a minőségi anyag értékét. Remélem, hogy ez a befektetés helyi és országos szinten is csak jót eredményez, amiért köszönettel is tartozom, hiszen fejlesztés nélkül nem tarthatnánk felfelé ívelő irányba.
Honnan szerzik be a nyersanyagot?
– A vajdasági erdőgazdaságtól, Zombor, Pancsova környékéről, a Tisza, Duna mentéről vásároljuk. Mi egyelőre nyárfával dolgozunk, mivel a környékünkön ilyen nyersanyagbázisok vannak, de ennek is tökéletes minőségűnek kell lenni. Amikor viszont az az új gépünk megérkezik, már más anyaggal is fogunk dolgozni.
Mekkora mennyiségeket szállítanak?
– Havonta 100–120 köbméternyit, ami nem nagy mennyiségnek számít, de okkal van ez így. A piacon fenntart minket, de ha a melléktermékeket nem tudjuk továbbdolgozni, nem nagyon számolhatnánk nyereséggel. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy a nagy mennyiség feldolgozása az országnak sem jó. A zöldövezetet védeni kellene, negyedét kitermelni, kétszer annyi pénzért, ezt kellene előidézni, mégpedig a technológia javításával.
Miben látja a jövőt?
– A pályázatnak rengeteget köszönhetünk, három hónap múlva már meg kellene, hogy érkezzen az új gépünk a Weinig gyárból, ennek fényében a próbatermelésünk április elején indulhat el. Ezzel még nem is zárult be a kör, megállni nem tudunk, még egy lépést és még egy lépést tovább kell mennünk mindig, hogy ne csak olcsó nyersanyagbázis legyünk.
2022. január 30.