A lovak bizalmában

cekus2.jpg

Már a hatalmas udvarba lépve érzem a pozitív energiát, mely a lovak és a gazdájuk között alakult ki az évek során.

A kishegyesi Cékus család olyannyira szoros kapcsolatba került a lovakkal, hogy mondhatni: még a családi fészek is közös velük. Lovardát nyitottak ugyanis, és számukra ez nem munka, hanem feltöltődés.

Cékus Lenke négy-öt éves korában szerette meg a nagytatája lovait, és lassan az egész családra átragadt ez a szenvedély. Hétéves korában kezdett el lovaglóórákra járni a Kátai Tanyára, és miután ennek vége szakadt, a nagyszülei által vásárolt pónik megülésével ismerkedett. Egyre népszerűbb a póniállomány, ezért megnyílt az Aranypatkó Póni Lovasklub, de ezt Lenke és a húga, Noémi gyorsan kinőtték. Ottjártamkor Lenke megmutatta a tizenhat éves Pongó pónit, melyen lovagolni tanultak.

— Tizennégy éves koromban kaptam az első lovamat, Sonját, és azóta ő most már a lányával együtt tagja a lovardánknak. Elkezdtem terepversenyekre járni, és minél jobban belejöttünk a lovaglásba, annál inkább megértettük ezeknek az állatoknak a viselkedését, szokásait, hogy hogyan kell velük foglalkozni, és melyik fajta milyen lovaglásra alkalmas. Talán emiatt is kezdett bővülni nálunk az állomány, mert nem mindegyik alkalmas a tereplovaglásra, mivel szerényebb típus. Szép lassan tizenheten lettek. Ők három karámban töltik a napjaikat, illetve naponta kilovagolunk velük a természetbe.

A családfő, Cékus Árpád és a fiatalabbik lánya, Cékus Noémi olyannyira beleszerettek a tereplovaglásba, illetve az amatőr galoppozásba, hogy versenyekre is járnak. Lenke megmaradt a gyerekekkel való foglalkozásoknál, kora tavasztól késő őszig lovaglóórákat ad felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

— Nálam van egy olyan lehetőség, amely tudomásom szerint Vajdaságban máshol nincs: háromtól tízéves korig csoportos foglalkozást tartok. Ilyenkor négy lóval és kisegítő emberekkel 10-12 gyereknek tartok képzést, melyen elméleti oktatást is kapnak, és ezáltal megtanulják, hogyan kell bánni a lovakkal, ellátni őket takarmánnyal. Fontos, hogy megtapasztalják a lovakra jellemző mozdulatokat. Tízéves kor felett egyéni órákat adok, melyeken csak egy lóval dolgozunk, és több idő jut a tanulásra. Emellett állandó résztvevője vagyok a vajdasági túráknak, és van, hogy én is szervezek ilyen jellegű kirándulásokat. Az idén lesz megrendezve a harmadik nyári táborunk, mely általában egyhetes. Itt sem csak lovagolnak a gyerekek, hanem elméleti tudásra is szert tesznek, ezenkívül igyekszünk több kirándulást is bevezetni, tehát ellátogatunk más lótulajdonosokhoz, illetve azokhoz a kishegyesi lakosokhoz, akik ügetősportággal foglalkoznak. A gyerekek betekinthetnek a patkolás menetébe is, valamint kocsikázhatnak is a határban és a falu területén. Kézműves-foglalkozásokkal gazdagítjuk a tábort, vagyis rajzolunk, festünk, és készségfejlesztő játékokat építünk a programba. Vendégek is ellátogatnak a táborba, tavaly például a vajdasági csikósok tartottak bemutatót, az idén pedig egy kolléganőmet szeretném meghívni, aki nemezel. Mivel jelenleg óvónőnek tanulok, sok érdekes emberrel ismerkedek meg, és próbálom bevonni őket a munkába. Az egyik legfőbb tervem, hogy hivatalosan is megnyissam a lovaglóiskolát, amihez pedagógusi diplomára van szükség. Hétköznap Szabadkán, hétvégén pedig teljes erőbedobással itthon vagyok, de valójában a nap 24 órájában kell foglalkozni a lovakkal, hiszen fel kell készíteni a lovaglásra, illetve megmosni, lecsutakolni őket, és természetesen a futtatásra is nagy szükség van, hiszen az izmaik igénylik a mozgást, ezért fontos a kondícióban tartás.

Lenke elmondta, hogy évente 40-50 tanítványa van, emellett pedig iskolai csoportok is ellátogatnak a lovardába. Fontos, hogy az érdeklődők valódi szakemberektől hallják a lovakkal kapcsolatos információkat, ezért a Cékus család több képzésen vett részt annak érdekében, hogy fejlődjön az állattartás terén.

— Mivel az állatok egész napos munkát igényelnek, van két lovászunk és egy kertészünk, valamint édesanyámnak is sokat köszönhetünk, aki a hivatali munkáján túl mindennap elvégzi a lovak körüli teendőket. Ő a mi háttértámaszunk, illetve az adminisztrációs ügyeket is ő intézi, mivel erre is szükség van abból adódóan, hogy 2014 óta él az Enducas nevű lovas klubunk, melybe beletartoznak a helyi hátasok és ügetők is. Édesanyám a klub alelnöke, a pályázatok benyújtását is ő intézi. Mindez, amit eddig felépítettünk, nem jöhetett volna létre édesapám szorgos munkája nélkül, hiszen szinte mindenhez ő teremti elő a feltételeket. Sikeresen megnyertük a Prosperitati-pályázatot, és megnyílhattunk mint lovasfarm, ezért bejelentett munkást alkalmazhattunk.

A családfő, Árpád elmondta, hogy amíg a lányok otthon éltek, addig könnyebb volt az állattartás, most egy kicsit nehezebb — ahogyan a megfelelő kisegítő ember megtalálása is, aki alázattal és szabályszerűen látja el a lovakat. Viccesen hozzátette, hogy nem ennyi állat volt tervbe véve, a lovak egy kicsit a fejükre nőttek:

— Létezik olcsóbb formája is a lótartásnak, de nálunk bokszokban vannak elhelyezve az állatok, azaz szinte mindegyiküknek külön kis szobácskája van. Odafigyelünk a különleges bánásmódra, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki közöttünk, és ez a pluszmunka meghozza a gyümölcsét. Úgy tud az ember jól dolgozni, ha elkötelezettje annak, amit csinál.

Az egész család egyetért abban, hogy a lovak nagyon sok mindenre megtanítják az embert, és már a velük való rendszeres foglalkozás is terápiaként élhető meg. A Bethesda Szeretetszolgálat és az Izida tagjai gyakran ellátogatnak a Cékus Istállóba és Panzióba, hogy kikapcsolódjanak a lovak társaságában. Immár ottalvási lehetőség is van a lovagolni vágyók számára, hiszen egy külön épület áll rendelkezésükre mindazoknak, akik szállást is igényelnek.

Cékusék arról is meséltek, hogy mennyire fejletlen és elmaradott helyzetben van Szerbiában a lovassport, illetve az ezekkel az állatokkal való foglalkozás. Szeretnének ezen módosítani, a család legfiatalabbja, Noémi levelező tagozaton ménesgazdának tanul egy hódmezővásárhelyi iskolában.

A Cékus Istálló és Panzió egész évben várja azokat, akik szeretnék közelebbről is megismerni ezeket az állatokat, amelyek nem felejtik el sem a jót, sem a rosszat, ezért érdemes jól és türelmesen bánni velük, kiérdemelni a szeretetüket.

Szerző: 
Hét Nap, Bíró Tímea