Öt éve, egyedülálló kezdeményezésként indult el a Vajdaságban a magyar kormány első határon túli gazdaságfejlesztési programja, amelyet a Prosperitati Alapítvány koordinál. Fiatal vezetővel az élén úttörő szerepet töltött be a szabadkai központú – immár kilenc irodát és egy többszintű pályázati rendszert működtető – nonprofit szervezet, hogy aztán a példáját követve más határon túli régiók is sikeresen kapcsolódhassanak be a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztésbe. A sokmilliárdos befektetési projekt célja a külhoni magyarság megerősítése. A Prosperitati ügyvezetője arról is nyilatkozott a Figyelőnek, hogy a mintegy 50 milliárd forint magyar költségvetési támogatás felhasználásával közel 95 milliárd forint összértékű beruházás valósult meg a Vajdaságban.
- Nagy fába vágták a fejszéjüket 2015 őszén. Hogyan indultak el?
Voltaképpen a „kezdet” korábban volt. A pragmatikus, projektalapú politizálást már 2007-ben a zászlajára tűzte a Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), kiegészítve a szimbolikus politikai elemeket, amelyek a nemzeti identitás megőrzésének zálogai. Az ok nagyon egyszerű: a szülőföldön való megmaradást, boldogulást a gazdasági érvényesülés lehetősége is nagymértékben meghatározza. Ezért kérte fel a VMSZ Nagy Imre és Somogyi Sándor újvidéki professzorokat, hogy dolgozzák ki a vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiáját. Mintegy ötven szakembert vontak be a tervezésbe. Hálás vagyok, hogy személyesen is részt vehettem benne. Pásztor István ezt a stratégiát tette le Orbán Viktor miniszterelnök úr asztalára, ehhez kérte és kapta meg a magyar kormány támogatását 2015 őszén. A Kárpát- medencében egyedülálló program indult el akkor, elsőként a Vajdaságban. Ez annak is köszönhető, hogy a VMSZ kitartó munkája révén jelentősen javult a magyar–szerb viszony, lezártunk sok vitás kérdést, eljutottunk a történelmi megbékélésig, a két ország partneri kapcsolatáig. Szerbia örömmel fogadta a kezdeményezést, nem gördített akadályt a megvalósítása elé. Nagy lehetőséghez jutott a magyar közösség, ugyanakkor tudtuk: óriási a felelősségünk is. Lépésről lépésre építettük fel a rendszert. Azonban sok idő nem állt rendelkezésünkre, hiszen 2016. január végéig meg kellett jelentetnünk az első pályázati kört. Addig ki kellett alakítanunk az online felületeket, meg kellett találni a megfelelő munkatársakat, irodahálózat építésére volt szükség. Mindent magunknak kellett kitaposni, szükséges volt megfelelni a szerbiai jogrendnek, érvényt szerezve a magyarországi törvényeknek, figyelembe véve az EU-s szabályozást is. Nem volt előre leírt recept, hogy miként indítsuk el a gépezetet.
Egy dolgot tudtunk biztosan: nem vallhatunk kudarcot, mert ennek nemcsak a Vajdaság látná kárát, hanem minden külhoni régió. Ma már a gazdaságfejlesztés a magyar nemzetpolitika hatékony eszköze a Kárpát-medencében.
- Gondolom, nagy kihívásként élte meg, hogy az alapítvány ügyvezetője lett.
Abban az időszakban már közel négy éve a vajdasági tartományi kormány gazdasági tárcájának a helyettes vezetője voltam, magyarra fordítva (némi túlzással): regionális gazdaságiminiszter-helyettes. Sok terület tartozott hozzánk: a foglalkoztatás, az ipar, a mikro-, kis- és középvállalkozások, a turizmus, a közlekedés, a telekommunikáció stb. A projektek világát 2001-ben kezdtem megismerni, civil és önkormányzati perspektívából egyaránt vannak tapasztalataim. A felkérést megtiszteltetésként, elismerésként és valóban kihívásként éltem meg. Hatalmas kockázat volt benne, senki sem garantálta a sikert. Sőt, a vajdasági magyar közösség egy része azon dolgozott, hogy ellehetetlenítse, elvitassa, megkaparintsa ezt a programot. Nagy küzdelem árán váltottuk valóra a lehetőséget a kollégákkal, a pályázókkal. Bizonyítottuk, hogy a vajdasági magyar közösségben van életerő, elképzelés és tehetség. Ma már látható, hogy van egy életképes ottani magyar vállalkozói és gazdálkodói réteg. Új fejezetet nyitottunk a délvidéki magyarság történetében, száz év után tényleg látjuk, hogy van magyar jövő a Vajdaságban. A kritikus hangok idővel elhallgattak, az ellenzők pedig pályázók, nyertes pályázók lettek.
- Ki merte volna jelenteni az elején, hogy 2020 derekán a Prosperitati még mindig újabb és újabb pályázati kiírásokat jelentet majd meg?
Óvatos duhaj vagyok. Az akkor feltett kérdésekre úgy feleltem, hogy a gazdaságfejlesztési program 2019-ig biztosan működni fog – hiszen erről szólt a budapesti kormányhatározat –, a folytatásban pedig bízunk. De biztos voltam benne: ha jól dolgozunk, amennyiben a pályázóink jól teljesítenek, akkor meglesz az eredmény és lesz folytatás. A támogató a vajdasági gazdaságfejlesztést sikeresnek ítéli, a Kárpát-medencei projektek zászlóshajójaként ismeri el. Amíg Szerbiában megvan a VMSZ politikai súlya, valamint Magyarországon nemzeti kormány irányít, addig a programnak is van jövője.
- Eddig hányan részesültek valamilyen segítségben? Mekkora értékben ítéltek oda támogatásokat? Néhány jelentősebb beruházást is megemlíthet.
Az eddigi nyolc pályázati körben 47 kiírás jelent meg, s a közel 15 ezer pályázatból több mint 13 ezer nyert támogatást. Minden olyan beadványt támogattunk, amely megfelelt a formai és a jogosultsági feltételeknek, továbbá eleget tett az alapvető szakmai elvárásoknak. Gyakorlatilag tíz beadványból kilenc átment, és 47,8 milliárd forint magyar költségvetési támogatás felhasználásával 94,2 milliárd forint összértékű beruházás valósult meg a Vajdaságban. Ezzel a legnagyobb szerbiai beruházók közé kerültünk. A program egyedi és kiemelten fontos eleme a falusi házvásárlási pályázat, melynek köszönhetően már 850 fiatal pár vagy egyedülálló szülő teremthetett otthont a családjának. Ha úgy tetszik, egy teljes falut mentettünk meg ezzel az intézkedéssel. Emellett mintegy 350 vállalkozás indulását támogattuk, ennyivel több magyar vállalkozó van ma a Vajdaságban, mint négy évvel ezelőtt. A teljes fejlesztési volumen mintegy nyolcezer pályázó között oszlott el, ötezer mezőgazdasági termelő és kétezer vállalkozó jutott támogatáshoz. Színes a magyar vállalkozói réteg mifelénk. Büszkék vagyunk arra, hogy a régió legmodernebb bútorgyára épült fel a Vajdaság szívében, valamint Európa egyik legnagyobb kerékpárgyára. Létrejött egy hazai fejlesztésű ergonomikus (gerinckímélő) iskolatáskát előállító üzem. Egy gyógyszergyár, valamint Európa második legnagyobb üvegszövetgyára is a segítségünkkel valósult meg. A mezőgazdasági feldolgozóipar egy jelentős részét fejleszteni tudtuk, kialakult egy jól működő méhészeti integráció, ami azért is fontos, mert szinte nincs olyan vajdasági település, ahol ne lenne legalább 10-15 méhész.
- Mire összpontosítanak, amikor a támogatások célterületeit határozzák meg? Alakult, változott a Prosperitati szemlélete az évek során?
A kidolgozott stratégia alapján a kezdeti célunk az volt, hogy a lehető legtöbb vajdasági magyar emberhez jussunk el a lehető legrövidebb idő alatt. Ezért akkor a kis összegű projektek megvalósítását segítettük. Azonban a nagy gazdasági szereplők nélkül nincs fejlődés, ők húzzák magukkal a többieket, így később közepes és nagy léptékű beruházásokat is támogattunk, amelyekhez jelentősebb önrész is kell. Elsősorban a mezőgazdaságra összpontosítottunk, ez a térség adottságaiból fakad. Ugyanakkor a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztése is prioritás.
A turizmus szintén fontos célterület, de itt még sok a teendőnk, különösen a jelen helyzetben. A feltételrendszer fokozatosan alakult ki. Az elsődleges kérdés az volt, hogy miként tudjuk a legpontosabban elérni a célcsoportot, a vajdasági magyar közösséget. A kettős állampolgárság intézményrendszerét választottuk, egyeztetve az ombudsmanokkal; feltételül szabtuk a magyar és a szerb állampolgárság meglétét. Biztosítanunk kellett a dotációk, a megvásárolt eszközök rendeltetésszerű felhasználását, a projektek megvalósulását. Igyekeztünk figyelembe venni a potenciális pályázóink fejlesztési igényeit, így született meg például a kezdő vállalkozók számára kiírt pályázat.
- Voltak fennakadások az eltelt idő alatt? Milyen „akadályokat” kell áthidalnia a Prosperitatinak?
Bő négy és fél éve működünk; szarvashiba nincs a rendszerben, apróbbak voltak. Folyamatosan versenyt futunk az idővel, küzdünk a hatalmas mennyiségű projekttel. Óriási megterhelést jelent, hogy nemcsak a pályáztatás, hanem a teljes folyamat hozzánk tartozik, a döntés előkészítésétől kezdve a kifizetéseken át az elszámolásig, az utókövetésig. De teher alatt nő a pálma! Sok emberrel dolgozunk, aminek megvan a maga nehézsége, s az alapítványhoz kapcsolódik egy sor intézmény és hivatal munkája is. Két ország, illetve nemzet eltérő mentalitása, a munkához való hozzáállása van jelen a mindennapjainkban, össze kell hangolni a pénzügyi, a jogi és a szakmai kérdéseket. Olajozottan működünk, büszke vagyok a mintegy negyvenfős csapatomra: fiatal, talpraesett, elkötelezett és kitartó. Házasságkötéseket is eredményezett a közös tevékenység; ha jól számolom, már tizenkét „gyermekünk” van.
- Gyakran találkozik pályázókkal, támogatottakkal. A járvány előtt nagy szerződéskötési rendezvényeket is tartottak. Melyik a legemlékezetesebb?
Sok ilyen van. Például az első támogatási szerződés megkötése Orbán Viktor kormányfő és Pásztor István VMSZ elnök jelenlétében, vagy az a nap, amikor közel négyezer kontraktust írtunk alá ünnepélyesen a szabadkai sportcsarnokban. Micsoda energia volt a teremben! Különleges élmény belépnem egy-egy olyan modern üzem ajtaján, amelynek a fejlesztéséhez hozzájárultunk. Nehéz sorsú embereknek adtuk vissza a reményt. Ilyen volt az a kétgyermekes apa, aki otthon és műhely nélkül maradt volna, ha nem karoljuk fel. Ma Kárpát-medence-szerte ismerik és elismerik a termékeit. Újragondolta a szegedi papucsot, díjat kapott a mesterségek ünnepén. Szívszorító volt találkozni az egyik, alig 39 éves pályázónk családjával is. Az illető ma már nagymama. Világéletükben albérletben laktak. Szerény, de takaros házra pályáztak; most minden szegletét belakják, gyümölcsös, kerti veteményes és jószágtartás egészíti ki a keresetüket.
Hihetetlen élmény látni a legmenőbb helyeken a pályázónk által gyártott csokikat – néhány alkotása megkapta az élelmiszervilág Oscarjának nevezett londoni Great Taste Awards csillagát, érmeit. Egy másik jelentkezőnknek pedig a belgrádi mezőgazdasági tárca A Legjobb Szerbiából brandet adományozta.
- Milyen egy átlagos napja, s mennyit van távol a családtól?
Mint egy másik emberé, aki intézményt vagy céget vezet. Megbeszélés, rohanás, feladatkiosztás, számonkérés. Fontos körülmény, hogy mindennap ingázom. Kishegyesen, a dédszüleim házában alakítottuk ki az otthonunkat. Naponta másfél órát utazom. De nekem fontos, hogy a szülőfalumban élhetek. Nem minden a kényelem. Nemcsak a családtagok hiányolnak engem, én is hiányolom őket. A hétvégéken igyekszem pótolni, amit lehet. A kisfiam másfél éves, sok energiát ad és igényel. A feleségem Magyarországról költözött a Vajdaságba. Sokkal fontosabb neki a jelenlétem, mint ha helyi asszony lenne. Nem vett azonban zsákbamacskát. Tudta, kihez megy hozzá, hogy aktív szereplője vagyok a délvidéki magyar közösségnek. Hálás vagyok neki.
- Járványhelyzet van, gazdasági viszszaesésről beszél mindenki. Tart-e a pályázási kedv csökkenésétől?
A gazdaságfejlesztési program szerepe még inkább felértékelődött. Erősödnünk kell, meg kell óvnunk az eddig elért eredményeket. Előremenekülünk, a nehézségben keressük a lehetőséget. Fejlesztésekkel védekezünk. Továbbra is jelentős az érdeklődés és az igény.
- Van-e olyan terület, amelyben nagy potenciált lát?
A jelenlegi helyzet ellenére a turizmusban. Ez egy kiaknázatlan lehetőség. Akinek volt alkalma felfedezni a Vajdaság szépségeit és értékeit, az beleszeretett. Célunk, hogy minél több ilyen ember legyen. Kemény a verseny, régóta közkedvelt, kitűnő adottságú régiókkal kell megmérkőznünk.
Külön stratégiát alkottunk. Megyünk előre.
2020. augusztus 20.