Nagyszülei otthonát alakította át vendégházzá a törökbecsei Szénási Dóra
A nyár jellemzően a szabadságok időszaka, ilyenkor a pihenés és a kikapcsolódás is több szerepet kap az életünkben. Aki üdülésre vágyik, annak az országhatárt sem kell átlépnie, hiszen külföldi utazások helyett itthon is találhatunk helyeket, ahol a nyári melegben felfrissülhetünk, és a jól megérdemelt szabadságunkat kellemesen eltölthetjük. A falusi turizmus egyre népszerűbb Vajdaság-szerte, egyre többen választják kikapcsolódásként ezt a lehetőséget, hiszen a csendes kis vidéki élet teljesen kikapcsolja az embert.
Olyanok is vannak, akik éppen a falusi turizmusban látnak jövedelemforrást, és panziókat, szálláshelyeket nyitnak. A törökbecsei Szénási Dóra mert nagyot álmodni, aztán meg is valósította azt. Amikor a nagyszülei elhunytak, eltökélte, hogy a házuk a családé marad. Miután a gyermekei úgy döntöttek, hogy külföldön próbálnak szerencsét, elhatározta: a nagyszülői házat átalakítja, és vendégházként működteti tovább.
– Nem akartam, hogy ez a ház más kezébe kerüljön, sokat gondolkodtam azon, mire is tudnám kihasználni. A szülőnek a gyermekei a legfontosabbak, mindent megteszünk azért, hogy gyermekeinknek a legjobb nevelést és minőségi életkörülményeket biztosítsuk. Nekem van egy lányom és egy fiam, nyilván előbb-utóbb valószínűleg az övéké lesz ez a ház, de az élet úgy hozta, hogy kimentek külföldre dolgozni. Mivel nem akartam, hogy üresen álljon, kitaláltam, hogy felújítom és vendégházat nyitok. Ennek a háznak lelke van, és ezt meg akartam őrizni. Az volt a célom, hogy az ide látogató vendégek lássák és érezzék, hogy milyen volt valamikor egy ilyen verett falú házban élni, olyan légkört akartam teremteni, mint amilyen a nagyszüleim idejében is volt. Régebben is foglalkoztam turizmussal, ha lehet így fogalmazni. Amikor a gyerekek külföldre költöztek, a férjemmel azt a döntést hoztuk, hogy kiadjuk a két szobát azoknak a turistáknak, akik Törökbecsére látogatnak. Jöttek is Magyarországról és Romániából, nem jött rosszul az a kis plusz bevétel. Végül úgy alakult, hogy évente kétszer-háromszor is jöttek hozzánk vendégek. A Nagyboldogasszony Napok rendezvénysorozat is sok látogatót és árust vonz a városba, sokan nálunk szálltak meg. Innen jött az ötlet, hogy akkor miért ne alakítanám át a nagyszülői házat, és adnám ki családoknak, baráti tarsaságoknak, turistáknak – mesélte a kezdeteket Szénási Dóra.
Az idő vasfoga nyomot hagyott a házon, Dóra 2017-ben vágott bele a felújításba. Három évig dolgozott Ausztriában idősgondozóként, az ott megkeresett pénzt nagyszülei otthonának tatarozására költötte. A Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően sikerült bebútorozni a vendégházat, amely tavaly februárban nyitotta meg kapuit a vendégek előtt.
– Azért mentem külföldre, mert eltökéltem, hogy az ott megkeresett jövedelmet teljes mértékben erre a házra fordítom. Három év alatt sikerült úgy felújítanom az épületet, hogy ha valaki igénybe veszi a szolgáltatásomat, az komótosan ki tudja használni, kényelmesen érezze itt magát. Két bejárat van, az egyik a szobákhoz vezet, ott három szoba van, egy kis szoba egy ággyal, egy kétágyas szoba és a hálószoba, ami valamikor a díszszoba volt. Emellett kialakítottunk egy teljesen új fürdőszobát, hiszen a régi házakban nem volt fürdőszoba. A másik bejárat a konyhába és az ebédlőbe vezet. Minden helyiséget felújítottunk, de arra törekedtünk, hogy a ház megőrizze eredeti kinézetét. Az ablakokat és a kültéri ajtókat is lecseréltük, de az új nyílászárók pontosan úgy néznek ki, mint ahogy a régiek kinéztek. A bútorok közül sajnos semmi nem eredeti, a Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően új bútorokat vásároltunk, de ezek a bútorok is a régi idők hangulatát idézik. Amikor megszületettem, a nagyszüleim ültettek egy fenyőfát az udvarba. Ezt a fenyőfát kivágtuk, de mondhatni, hogy visszaadtuk a háznak, abból készült a kapu, emellett egy polc, egy pad, ami az udvarban található, és a tervek szerint ebédlőasztal is készül majd belőle. Három generáció ízlése jelenik meg a vendégházban. Édesanyám horgolt asztalterítőjét is felhasználtuk, mint dekoráció, én festeni szeretek, festettem az egyik szekrényre. A lányomnak is voltak ötletei, több dolgot is ő vásárolt, például szőnyeget, párnahuzatokat, dísztárgyakat, különféle konyhai eszközöket és kellékeket. A konyhába készítettem sót, lisztet, cukrot és különféle fűszereket is, úgyhogy ha valakinek főzni támad kedve, az ilyen alapvető hozzávalókat megtalálja, ezért nem kell külön a boltba rohanni. Van mosógép, hűtőszekrény, villanytűzhely, hajszárító, vasaló és vasalódeszka is, mert nekem tényleg az volt a célom, hogy a vendég mindent megtaláljon, amire szüksége van – mondta Szénási Dóra.
A törökbecsei vendégház tulajdonosa számára a konyhaművészet jelent kikapcsolódást. Dóra vegyészeti iskolát végzett, hobbiszakácsnak vallja magát, akinek a konyha, mint mondja, laboratóriumként működik. Szívesen kísérletezik az ízekkel és a hozzávalókkal, de a régi magyaros ételeket is nagy szeretettel készíti. Főzőtudományát nem csak a helyi tévében csillogtatta meg: szerepelt a Kuhinja moga kraja című főzős tévéműsorban, de Lepi Brkának is főzött már. A vendégei sem maradnak éhen: akik legalább három napra foglalnak szállást, azokat ebéddel vendégeli meg, és ilyenkor valamilyen vidékies, régi ételt tesz az asztalra.
– Mindig van a tarsolyomban valamilyen gyorsan elkészíthető aprósütemény, legyen az akár sós, akár édes, ezzel várom a vendégeket. Előfordult már, hogy felhívtak, hogy láttak a közösségi oldalamon fényképeket azokról az ételekről, amiket én készítek, és megkérdezték tőlem, hogy éttermet működtetek-e, mert ők szívesen eljönnének hozzám enni. Mondtam, hogy ez bizony nem étterem, de mindent meg lehet oldani, főzök én nekik is, azon ne múljon. Nálam „asztalt” is lehet bérelni: az ebédlőben akár tízfős vendégsereget is tudok fogadni. El is jöttek, egész menüt készítettem, a desszert rotyogtatott palacsinta volt, amiért odavoltak a vendégek. Gyűjtöm a régi recepteket, mert érdekel, hogyan főztek akkor, amikor kevesebb hozzávaló volt, és szeretnék ezek közül a receptek közül minél többet kipróbálni. A szakácskönyveket is szívesen lapozgatom, sok szakácskönyvem van, de főzőműsorokból is lopok ötleteket. A fiam gyerekkorában igen válogatós volt, így amikor már nem tudtam eltalálni a kedvét, a kezébe nyomtam egy szakácskönyvet, hogy abból válasszon magának ebédet. Számos emlékem van a nagymama konyhájáról is, sokat sürögtem-forogtam a konyhájában gyerekként, amikor főzött. Évekig próbálkoztam, hogy olyan legyen a paradicsomlevesem, mint amilyen az övé volt, de sokáig nem sikerült eltalálnom az arányokat. Most már én is olyan paradicsomlevest főzök, mint ő. Rántottlevest is készített, kelt kalácsot, krumplis ételeket és tésztát.
Emlékszem, amikor a házi tésztát készítette a kiskonyhában. Ültem az asztalnál, és néztem, hallgattam a tészta harsogását, ahogy átvágja és felszeli. Sok gyerekkori emlék köt a nagyszüleim házához, sok időt töltöttünk itt. A nagymama és a nagytata annak idején parcellákra osztotta fel a kertet. A parcellák közötti utakat pernyével szórták le, ami jól le volt furkózva, így ha esett az eső, akkor is rendesen el tudtak menni, megkapálták a kis kertet erről is, arról is, úgy, hogy közben nem lettek sárosak. A nagytatával a gyümölcsfákat is oltottunk. Amikor megmetszette a fákat, összegyűjtöttük a rőzsét, aztán szépen felsorakoztatta a tűzifát a fal mellett. Pedáns emberek voltak a nagyszüleim – osztotta meg gyermekkori emlékeit Szénási Dóra.
A törökbecsei vendégházba számos vajdasági településről érkeztek vendégek, de a külföldről érkezők is szívesen megszállnak itt.
– Érkeztek már vendégek Romániából, Magyarországról és Oroszországból is. Júliusban és augusztusban van a szezon, de tavaly például még decemberben is voltak vendégeim. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon ismerik Törökbecsét, pedig annyi szép látnivaló van a városban. Itt az aracsi pusztatemplom, a Sóskopó Természetvédelmi Rezervátum, vannak múzeumok a község területén, gyönyörű a Tisza-parti sétányunk, és ilyenkor, nyáron adott a fürdőzési lehetőség is. Törökbecsén még fejlődik a turizmus. Szeretném, ha minél többen látogatnának el a városba és egyúttal hozzánk, a vendégházba is – mondta Szénási Dóra.