„Ha már küzdünk, akkor küzdjünk itthon!”

nagykanasz2.jpg

A szabadkai kiserdő mellett, a családi otthon előtt levő területen működik Nagy Kanász László vállalkozása.

 
A kétgyermekes édesapa öt évvel ezelőtt az itthon maradás mellett döntött, akkor indította be autómosóját, melyet az itthoni és a magyarországi pályázati lehetőségekkel élve igyekszik folyamatosan fejleszteni. Ezeknek köszönhetően bővíti szolgáltatásai körét, így hamarosan új munkaerőt alkalmazna.

Barátságosan tessékelt be a műhely mögött levő házuk ebédlőjébe, és rögtön szabadkozni kezdett, merthogy az asztalon ott hevertek hétéves Kata lánya tankönyvei, az egyik széken pedig a színes, vidám iskolatáska. Belepillantva a nyitva hagyott füzetbe láttam, micsoda gyöngybetűkkel írta tele az oldalt a kiselsős. Lackó fia még csak ötéves, ő egyelőre az óvodában élvezi az életet, amíg édesapja otthonuk közvetlen közelében dolgozik, édesanyja pedig a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékáni hivatalában látja el teendőit.

— 2013-ban indítottam el a vállalkozást. A kivándorlási hullám akkoriban már jelen volt a baráti körben, az ismerősök között, a többség külföldi munkalehetőségekre vadászott, sokan sikerrel is jártak, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy néhányan azóta haza is jöttek. Én úgy láttam legjobbnak, hogy itthon maradjunk. Rögtön a legelején sikeresen pályáztam egy szerbiai startup támogatásra, ezzel indítottunk, az első két gépemet abból vásároltam, utána önerőből fejlesztettem. Később sikerült a Prosperitati Alapítványtól segítséget kapni a továbblépéshez, tavaly pedig a Bethlen Gábor Alapnál pályázhattunk ózongenerátorra, mely egy több ezer eurós befektetés, akárcsak a vulkanizálógépek. Ez egy tetemes összeg, ha az itthoni családok költségvetését nézzük. Nagyon örülünk ezeknek a lehetőségeknek, hiszen nem túl bonyolult a pályázati rendszer, érdemes belevágni, ezek nélkül pedig csak kisebb léptékben tudnánk fejleszteni. Pusztán önerőből ez egy hosszabb, nehezebb folyamat lenne. Szeretnénk információkat gyűjteni az európai uniós pályázatokról is, ebben még nem vagyunk jártasak, de mindenképp megpróbálnánk — vázolja a lehetőségeket.

Az alapgondolat az autómosás, -tisztítás volt, ez már bejáródott — állapítja meg, majd arra kérem, magyarázza el, mi is az az ózongenerátor, és egyetért-e azzal a közhiedelemmel, hogy itthon elég nehéz dolog kisvállalkozást sikerre vinni.

— Ez egy érdekes szerkezet, a levegőből, az oxigénből ózont generál, melyről tudjuk, hogy az egyik legerősebb oxidálószer a természetben, a klórnál 3000-szer erősebb, valójában minden élő szervezetet elpusztít abban a térben, ahol jelen van, és ezáltal az autók belterének fertőtlenítésében, lakóépületek, gyümölcstárolók hatékony tisztításában tehet nagy szolgálatot. Nagyon széles körben alkalmazható, ezen a téren szeretnénk most fejlődni, amihez új munkaerőre is szükségem lesz, hiszen jelenleg egy személyt foglalkoztatok, aki szerencsére több mint egy éve nálam dolgozik, és úgy tűnik, maradni is fog huzamosabb ideig. Tervezem még legalább két, esetleg három munkás bevonását, hogy győzzük az újításokat. Mindezek mellett az ózongenerátoros technológia itthon még népszerűsítésre szorul. Egyetértek azzal, hogy nálunk nehéz egy vállalkozást sikerre vinni, illetve egy bizonyos szint után újabb fejlesztéseket megvalósítani, ezért meg kell harcolni azért, hogy az ember a vágyait valóra váltsa. Úgy érzem, kint is ugyanez történne, bárhol él is az ember a világon, küzdeni kell. És ha már küzdünk, akkor küzdjünk itthon!

Szerző: 
Hét Nap, Fehér Márta