A vajdasági fekete arany
Manapság, amikor az ember kimegy a határba, egyre kevesebb mákot lát. Kevesen foglalkoznak vele az utóbbi évek nagy szárazságai okán, valamint a felvásárlási ára sem a régi, ezért a gazdák inkább más növénykultúrákat részesítenek előnyben. A bogarasi Molnár Csaba gyerekkora óta földműveléssel foglalkozik, ebbe született bele. Már a szülei és a nagyszülei is ezt a szakmát űzték, ezért kézenfekvő volt számára, hogy tovább vigye a családi vállalkozást. Az őszi mák mellett különböző kultúrákat termelnek, mint például búzát, árpát, olajrepcét, seprűcirkot, szóját és napraforgót.
– Gyerekkoromban úgymond elloptam apám traktorját és szülői engedély nélkül hajtottam a dőlőutakon, már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Fiatal koromban is már harcoltam a szüleimmel, hogy több és több földet vásároljunk vagy béreljünk, és hála istennek felnőtt koromra mondhatom, hogy odáig jutottam, hogy meg vagyok elégedve a jelenlegi mennyiséggel. Édesapámtól vettem át a gazdaságot, akkoriban nekik még voltak jószágaik, de én azokkal már nem foglalkozom. Egykoron itt a faluban mindenkinek volt valamilyen állata otthon, de mára már teljesen kiöregedett Bogaras és kevesen foglalkoznak vele. A földterületnek, amin gazdálkodunk, a fele saját tulajdon a másik felét pedig béreljük, és legnagyobb részben magam csinálom. Szezonjelleggel alkalmazok egy munkást, aki besegít mindenbe, vele nagyon elégedett vagyok – fogalmazott Molnár Csaba.
A bogarasi gazda elmondta, hogy már évtizedek óta termesztenek mákot, a nagyszüleinek is mindig volt. Akkoriban még kézzel szedték, valamint úgy is vetették el egy kézi tolású vetőkocsival, ami széthúzta a barázdát és finoman a földbe szórta a mákot.
– Már alsós koromban kivittek a földre és kézzel szedtük a mákot. Az ültetés során is mindig engem alkalmazott a család, hiszen úgy voltak vele, hogy majd a gyerek bírja tolni az ültető kocsit, tele van energiával. Felváltva csináltuk, négyen osztottuk családon belül a munkát. Sok időbe telt, mivel lassan haladtunk és persze én fél óra után ráuntam, hisz inkább mentem volna játszani a barátokkal. Akkor úgy voltam vele, hogy nem szeretnék ezzel foglalkozni, ha ennyi munkát kézzel kell csinálni, de azóta sok minden megváltozott. Családon belül ültettek a nagyszüleim mákot egy kisebb területen, egy holdat vagy kevesebbet, és kézzel leszedték majd eladták. Mindig a legmelegebb időben kellett menni szedni, 11 óra körül, mivel reggel a harmaton nem lehetett letörni a száráról. Akkor késsel vagy metszőollóval vágtuk le, de az nem volt olyan haladós. Az a lényeg, hogy a legnagyobb forróság és szárazság közepette a legalkalmasabb szedni kézzel a mákot. Vödörbe, majd utána zsákba tettük, ezután hazahoztuk és dobosmorzsolóval kimorzsoltuk. A léhát szelektor segítségével választottuk el a magtól, úgymond kitisztáztuk. 20–25 évvel ezelőtt nagyon jó pénzt fizettek érte, akkoriban még a mák haját is felvásárolták – mesélte a gazda.
Molnár Csaba hozzátette, hogy a mákot csak jól előkészített földbe lehet elültetni, rendesen elő kell neki készíteni a talajt. Porhanyósra kell a földet megművelni, valamint nagyon fontos szerepet játszik az is, hogy mit vetettünk előtte a talajba.
– Nyáron, miután a földről lekerülnek a gabonafélék, és mákot szeretnénk őszre vetni, akkor a legjobb a tarlót kezelni, hogy az gyommentes legyen őszre. Búza után általában első osztályú, ha mákot teszünk, csak figyelni kell rá egész évben, hogy ne legyen gazos.
Szeptember elején szoktuk a földbe tenni a magot vetőgéppel. Próbáltuk szemenkénti vetőgéppel is ültetni, de nem úgy kelt ki, ahogy mi szerettük volna, ezért maradtunk a gabona-vetőgépnél, amely 1–2 cm mélységre megszakítás nélkül ülteti el. Ősszel vetés előtt műtrágyázzuk a földet, majd hagyjuk telelni a mákot, tavasszal kap egy adag fejtrágyát, majd miután az idő megengedi, megekézzük, utána pedig megkapáljuk, valamint levéltrágyázzuk is. Igyekszünk vigyázni rá és gondoskodni róla, de leginkább az időjárás kezében van a sorsa. Legjobb, ha a tél folyamán ráesik egy bizonyos mennyiségű hótakaró, mert ha csak a száraz hideg éri, akkor képes az egész elfagyni. Régen sokkal több mákfagyás volt, mint az utóbbi években. Olyan is előfordult, hogy a hó alatt kikelt. Szerencsére akkor utána nem volt olyan hatalmas hideg, ezért nem fagyott ki. Mostanában megesik, hogy szeptember helyett csak októberben vetjük el, az időjárás miatt. Más időjárás volt 10–20 évvel ezelőtt, most meg azért tesszük későbbre, hátha több csapadék jut addigra a földbe. Vetés után kell neki a nedvesség, hiszen alig 1–2 centiméter mélyen van a talajban. Októberben már több a csapadék, mint mondjuk szeptember elején, ezért logikus a vetés idejének a késleltetése. Augusztusban is el lehetne már tenni, de akkor még olyan meleg van, hogy biztosan kiszárad. A máknak kell legalább egy hét párásabb-ködösebb és nedvesebb idő, hogy megfogja a talajban.
A gazda elmondta, hogy lehetőségük ugyan lenne a locsolásra, de nem élnek vele, mivel, hogy igen szárazságtűrő növény, de kiemelte, hogy azért nem annyira, mint amekkora szárazság az utóbbi években sújtja ezt a régiót.
– Leegyszerűsítettük a dolgok folyamatát, amennyire csak lehet. Egy időben rengeteg kézi munkaerőt igényelt a mák tartása, de utána számoltam, hogy jobban megéri, ha géppel csináljuk az egészet, úgy voltunk vele, hogy lesz ami lesz. Őszintén megmondva jó pár éven keresztül ez így bejött nekünk. Példaképp megemlíteném, hogy tavaly 750 kilogramm mák termett egy hold földön, idén ez csak szűk 300 kilogramm. Amennyiben egyszer kapott volna egy nagyobb esőt, ez a szám biztos elérte volna az 500 kilós hozamot holdanként, de hát nem igy alakult. Úgy hiszem, ennyi csapadék mellett az is nagy csoda, hogy egyáltalán lett termés, ezért összetehetjük a két kezünket. Sajnos nekünk is volt, amit év közben ki kellett munkálnunk, így végül ezt a mákszezont 4 hold területtel zártuk, ennyit tudtunk lekombájnozni, de ez is nagyon gyengére sikerült. Egy régi, majdnem 50 éves, zsákolós kombájnnal takarítjuk be évek óta a termést. Ezt apró magvak vágására tervezték, de nagyon jól működik. Holdanként 8500 dinárért kombájnoztak nekünk idén, majd mi hazahozzuk a mákot és letisztázzuk 2–3 alkalommal, attól függően, mennyire piszkos. Időben kell mindig elvégezni a munkát a kombájnozás után, nem jó másnapra hagyni, mert képes begyulladni a mák. A zsákok száját nyitva hagyjuk, hogy kapjon levegőt. Van olyan, ami már öt éve itthon van, de semmi baja sincs. Tudni kell eltárolni, kombájnozni, egyszóval figyelni kell rá, és akkor nincs vele gond. Az elmúlt évben viszonylag sokan ültettek belőle a környékben, és nagy területeken termelték. A tavalyi nagykereskedési ára 180–200 dinárig terjedt, és arra jutottunk, hogy minden évben egyre rosszabb az ára. Az idei kevés termés miatt azt hittük, majd megduplázódik a máknak az ára, de nem így lett. Jelenleg 240–260 dináros árat fizetnek érte a nagybani felvásárlók. Ezzel ellentétben, ha itthonról áruljuk, akkor 600 dinár egy kiló, viszont nem tudunk eladni néha még 3 kilót sem egyszerre. Az az igazság, hogy egyre kevesebben eszik a mákot a fiatalabb generációból. Nincs az a fogyasztás, mint valamikor, tőlem is akik rendelnek, idős emberek. Házhoz elviszem nekik kocsival és így próbálunk rajta túladni. Van néhány visszatérő vevőm is, továbbá hirdetjük is egy kicsit. Jobban megérné így eladni mindet, de egyszerűen erre nincs igény. Csak a mákkal kijárni mindennap a piacra nem éri meg, többe kerülne az üzemanyag, mint amennyit megkeresnénk. Egyszerűen a fiatalok nem fogyasztják a mákot. Karácsony környékén többen rendelnek, de akkor is fél vagy maximum 1 kilót rendelnek, de ezt leszámítva áll a piac. Őszintén megmondva elég sokat ráköltöttünk az elmúlt néhány évben, és nem sok pénz jár érte vissza, de úgy általában véve semmiért sem – fogalmazott Molnár Csaba.
A gazda elmondta, hogy egyelőre kivár a mák eladásával a jobb ár reményében, hátha szeptember-október környékén már jobbat kínálnak érte.
– Négyszáz dinár alatt nem fogom eladni nagyban sem, még így is, ha aláhúzzuk a számokat az év végén, jó esetben nullára kijövünk, de az is lehet, hogy mínuszba megy a végeredmény. Hozzáteszem, hogy szezonban semmit sem szabad szerintem eladni, amit csak lehet, el kell raktározni, meg kell várni, hogy egy kicsit elmozduljon az ár. Már most hívogatnak, hogy megvennék nagyban tőlem a mákot, de mondtam nekik, hogy ilyen árért szó sem lehet róla. Akik átveszik, ők csomagolják, sajtolják, darálják és boltoknak adják tovább. Sok embernek megfelel, hogy 10–20 dekás kiszerelésekben lehet venni az üzletekben, de az nem olyan, mintha háztól vennék. Egyszerűen már nem raktározzák az emberek otthon, a legtöbbnek nincs is lehetősége megdarálni. Amennyiben sikerül rendes áron tovább adni rajta, akkor idén is ültetni fogunk, de igazság szerint ez még a jövő titka – mondta Molnár Csaba.