Víz, szén-dioxid és szeretet keveréke
Magyarországon 1848-tól kultuszital a szódavíz vagy szikvíz. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1875-ös jelentésében a fővárosban 18 szikvízgyárat jegyeztek. A szikvízüzemek a felhasznált ivóvizet különféle vízkezelési eljárásokkal előkezelték (vízlágyítás, tisztítás), majd élelmiszer-ipari minőségű szén-dioxiddal a szikvízkészítő gépbe vezették. Az így nyert szódavizet különféle üvegekbe, műanyag palackokba töltötték.
A szódavíznek tehát térségünkben gazdag hagyománya van. A bajmoki Gyetvai Gábriel szódásmesterrel, a Kristal szódásüzem tulajdonosával a kezdetekről, valamint a jelenlegi termelésről és értékesítésről beszélgettünk.
– Szüleim 1956-ban Magyarországról érkeztek, Bajmokon telepedtek le. Édesapám tíz évig egy szódásnál dolgozott, majd 1968-ban megnyitotta a saját üzemét. A szóda nem volt idegen számomra, hiszen ebben nőttem fel. Már gyermekkoromban is kaptam egy utcarészt, ahová kerékpárral egyedül hordtam ki a szódát. A középiskola befejezése után beiratkoztam a Szabadkai Műszaki Főiskolára, majd úgy döntöttem, hogy a szódásüzem mellett maradok. 1992-ben át is vettem az üzemet édesapámtól. Eleinte csak Bajmokon és a szomszédos településekre szállítottunk szódát kis traktorral. Később személyautóval, majd egy kisebb teherautót vásároltunk, ezáltal több szabadkai településre is tudunk szódát szállítani. Szabadka Város területén szinte minden helységbe eljutunk, ez már bejáródott terep, bejáródott időpontokkal, vásárlóink már várnak bennünket – mondta Gyetvai Gábriel.
A szódásmestertől megtudtuk, hogy házasságkötésük óta feleségével, Boglárkával, közösen vezetik a szódásüzemet. Boglárka a logisztikában és az adminisztrációban segédkezik.
– A szódagyártás nagy titka, hogy két alapanyagot: a tiszta vizet és a szén-dioxidot összeállítjuk. A Prosperitati Alapítvány támogatásával sikerült a múlt évben egy szódásgépet vásárolni, ami magában foglalja a keverőgépet és a töltőgépet. A víz minősége térségünkben sajnos nem a legjobb, eléggé szennyezett. A múlt évben szintén a Prosperitatinak köszönhetően sikerült megvásárolnunk a szűrőberendezést, ezáltal kiküszöböltük ezt a problémát. A szódagyártásban kezdetben városi vizet használtunk, de mivel a felügyelőség nem találta megfelelőnek, ezért aktív szén szűrőt és vastalanítót (deferizátor) vetettünk be a minőség javítására, végül saját kutat fúrattunk. A szűrők beszerelésekor gondoltam, hogy az EU-szabványoknak megfelelően gyártanánk a szódavizet, de térségünkben az EU-szabványoknál jóval magasabb a víz arzéntartalma. A szűrőberendezésekkel kiszűrjük az arzént, a mangánt és a káros anyagokat, az ásványokat viszont nem, ennek köszönhetően nem lesz savanyú az íze. A szóda emésztésserkentő hatásáról ismert, ha nehezebb, zsírosabb ételt eszünk, kifejezetten jó hatással van az emésztésre, ha megiszunk egy pohár szódavizet – tudtuk meg Gyetvai Gábrieltől.
A szóda Szerbiában mostohagyerek, termékbesorolás szempontjából az ásványvizekhez tartozik, de különbözik azoktól, ugyanis más a töltési technológiája, a szódát visszaváltható palackokba töltik, ennek köszönhetően környezetkímélő is.
– Néhány évvel ezelőtt a tartománytól kaptunk támogatást, amiből hűtőberendezést és az első vastalanítót vásároltuk meg. A hűtőberendezés a minőség szempontjából fontos, főként nyáron okoz gondot a víz nem megfelelő hőmérséklete. Óbecsén van a legjobb minőségű szén-dioxid forrás, élelmiszer-ipari tisztaságú minőséget szavatolnak. Ami az értékesítést illeti, én jobban szeretem házhoz szállítani a szódát, mert ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülünk a vásárlókkal, elbeszélgetünk egy kicsit, néha az is sokat segít főként az idősebbeknek, ha csak meghallgatom őket, az idős emberek emiatt is szeretnek és várnak bennünket – mondta a szódásmester.
A szódásszakmát régi mesterségként tartják számon. Gyetvai Gábrielnek a gazdasági és regionális fejlesztés minisztériumtól kérelmeznie kellett azt a tanúsítványt, amelynek értelmében 2011. július 19-e óta régi mesterség művelőjeként van nyilvántartva. Szabadka Város a régi mesterségek művelőinek adókedvezményt hagy jóvá, ezenkívül a Hivatalos Közlönyben is a szódásszakma régi mesterségként szerepel, ennek köszönhetően nem kell adómemóriás pénztárgép, ez óriási segítség a terepi munka, azaz a kiszállítás miatt.
– Havi szinten 20–25 köbméter vizet használunk el. Nyáron általában nagyobb a szóda iránti igény, a legutóbbi nyár pedig a nagy forróságok miatt rendkívüli volt eladás szempontjából. Ünnepekkor is megnövekszik a kereslet, több a vendégség, ünnepségek, több szóda fogy, a régmúlt időkben november 29-én megkezdődtek a disznótorok, ezzel együtt nekünk is megindult a téli idény. Az egyik Szabadkához közeli település kiskocsmájában heti szinten több mint 30 liter szódát eladnak. A vendéglátóiparban az eladás minősége a pincértől függ, ha könnyebbnek tartja kiönteni az ásványvizet, akkor nem fogy a szóda, Magyarországon a szódavíz kultuszital volt, még ma is fennáll az Országos Szikvízkészítő Egyesület – tájékoztatott bennünket Gábriel.
A szódásmestertől megtudtuk, hogy az új vásárlói réteget a borospincék tulajdonosai képezik, azok, akik tudják, hogy a jó borból készült spriccer szódával és nem ásványvízzel készül.
– Idehaza és Magyarországon is kapcsolatban vagyok a kollégákkal, megvitatjuk az aktuális problémákat, ugyanakkor én gyártom a régi szódásüvegekhez az alkatrészeket. Dél-Szerbiából is vannak megrendeléseink, egymástól szereznek rólam tudomást az emberek – mondta Gyetvai Gábriel, a bajmoki szódásmester.
2018. január 16.