Megkezdődött az eperszezon
Szerbiában évente 35 ezer tonna földiepret termesztenek, de ennek a mennyiségnek csupán a 15 százalékát szüretelik Vajdaság területén. Bár tíz évvel ezelőtt még nem létezett statisztika a szamócatermesztésről, és ma sem lehet pontosan tudni azt, hogy mennyi földieper terem az országban, a szakemberek szerint évről évre több a hazai eper, ami évente közel ötmillió eurós bevételt jelent. A jó minőségű termés java része külföldre, elsősorban az orosz piacra kerül.
Az óbecsei Simon házaspár – Simon Bonifárt Anna és Simon Endre – öt évvel ezelőtt kezdett el epret termeszteni, és eddig háromszor pályáztak sikeresen a Prosperitati Alapítványnál.
– Amikor elkezdtük a közös életünket, azt néztük, hogy a gazdálkodásnak melyik ágazatában lehet kevés földön is boldogulni. Bár sok munkával jár, de mi az eper mellett döntöttünk, mert viszonylag gyorsan visszahozza a befektetett pénzt. A Prosperitati Alapítványnál háromszor pályáztunk eredményesen: először 65 ezer, másodszor 72 ezer palánta vásárlásához nyertünk támogatást, és egy száz négyzetméteres hűtőháznak az alapjára és hűtőpaneljeire is kaptunk pénzt – tudtuk meg a 28 éves Annától.
A fiatal házaspár 2014-ben két hektáron összesen 82 ezer palántával vágott bele az epertermesztésbe, de 2016 júniusában már újabb 1,7 hektárt ültettek be.
Ők a holland fajtákkal szemben az olaszokat részesítik előnyben, hiszen a mi klímánknak ezek felelnek meg jobban.
– Cleryvel és Jolyval kezdtünk: a korai Clery fajta szívósabb, nehezebben betegszik meg és könnyebben megfogják a tövek, a középidőben érő Joly viszont jobban terem és édesebb is, de több tápra is van szüksége. E kettő kereszteződéséből született a Premi, és Szerbiában az elsők között mi próbáltuk ki ezt a fajtát, de nekünk nem vált be, nem is ültetjük többé – osztotta meg velünk tapasztalatait a fiatal édesanya.
Az epertermesztéshez borzasztóan sok kétkezi munka kell. Először is elő kell a földet készíteni, június elején kezdődik tehát a szántás, a frézerelés, ezután kezdődik a bakhátak kihúzása. Annáék egysorosan ültetnek és olyan fóliákat használnak, amelyeken 15–18 cm-re vannak egymástól a lyukak: a bakháthúzógép kis dombot csinál a földből, ráhúzza a fóliát, a fólia alá pedig bekerülnek a csöpögtetőcsövek. A bakhátba megy a kézi palántázás, amit június végén végeznek, bár ez a palánta nagyságától is függ. A palántázás után öntöznek és tápoznak, hogy októberig, azaz a hideg beállta előtt meg tudjanak erősödni a növények. Őszre elkezdenek virágzani a kis palánták, de a munkásokkal ezeket a virágokat leszedik, hogy ne termést hozzon, hanem inkább a gyökere erősödjön a tél átvészeléséhez.
Anna elmondása szerint a velejáró sok munka miatt ők már nem is tudják igazán élvezni a gyümölcs ízét.
– A gyerekek, a lassan ötéves Ákos és a hároméves Ábel nagyon szereti az epret, és a férjemnek is a kedvenc gyümölcse volt egészen addig, amíg el nem kezdtük termeszteni. Ő szezonban másfél hónapon át napi 16 órát dolgozik, de az év többi részében is szinte állandóan van feladat. Amikor október vége felé abbahagyjuk a locsolást és megáll a vegetáció, mi is megpihenünk egy kicsit. Endre ilyenkor fejleszti a tudását, így tanulta ki a növényvédelmet is: Hollandia és Izrael igazi epernagyhatalom, Endre ezért sok holland technikát igyekszik alkalmazni, ami úgy tűnik, be is vált: nagy bokraink lettek, amelyek némi védelmet is nyújtanak a mostani nagy esőzések közepette – tudom meg Annától.
A szezon rendszerint március elején indul, ekkor kell leszedni a régi, elszáradt leveleket, majd ismét kezdődik az öntözés, a tápozás és a sorok beszalmázása, hogy az eső miatt ne sárosodjon a termés. Az idei időjárás viszont megtréfálta a szamócát: a korai meleg miatt már márciusban virágzásnak indult, ami még soha nem fordult elő, és Annáék ekkor még azt hitték, hogy április végétől már biztosan folyamatosan szedni fogják a termést. Aztán hidegre és esősre fordult az időjárás, és Annáék emiatt csak május 6-án szüretelhettek először, majd május 10-én másodszor. Amikor a múlt pénteken meglátogattam őket az ültetvényen, az eperszedő asszonyok szerint még csak „böngészés” folyt a sorok között. Akkor még csupán féltucatnyian hajlongtak a bokrok fölött, pedig a korábbi években ilyenkor már 15–20 idénymunkás is szedte a szamócát. A házaspár abban bízik, hogy június közepéig eltart majd a szüret. Egy bokron jó esetben fél kiló eper terem.
Szerbiában a földieper 40 százalékát feldolgozzák vagy lefagyasztják, de Annáék ezzel nem foglalkoznak, ők ugyanis kizárólag úgynevezett konzumepret termesztenek, ami nem alkalmas feldolgozásra.
– Az itten emberek az eprünket a finom íze miatt szeretik, ehhez azonban napsütés kell, ezért vetettük el a fóliás termesztés ötletét. Ha mi elkezdjük árulni az epret a kapuban, mindenki tudja, hogy megindult a szabadföldi eperszezon, és attól a naptól kezdve a szomszédos üzletlánc le is szedi a polcáról az epret. Bár eddig is vitték a háztól meg az ültetvényről a gyümölcsöt a vevők, azért a nagy részét felvásárlóknak adtuk el, de ebben az évben nagyon jól megszerveztük a piacozást és az otthoni árusítást, így most inkább erre összpontosítunk. Reménykedünk abban, hogy sok eprünk lesz: szép nagyok a bokrok, sok a virág rajtuk, de az időjárás miatt van bennünk aggodalom – mondja Anna.
Anna és Endre eper-ügyben biztosra egyelőre csak annyit vesz, hogy még két évig lesz szamóca az ültetvényükön, de hogy utána mi történik majd, azt az idő(járás) és az órabérek alakulása dönti el. Sokat dolgoztak azon is az utóbbi hónapokban, hogy megnyílhasson a tejfeldolgozó üzemük, amihez épp most várják a felügyelőségtől a zöld fényt. Az Anna szüleivel közösen, azaz családi összefogással, valamint tartományi és Prosperitati-támogatással elindított vállalkozásban heti 5000 liter tejből sajtokat és túrókat készítenek. Anna e tekintetben határozottan optimista: a családnak komoly tervei vannak, és azt reméli, hogy vásárlóik is lesznek a tejtermékeikre.
2020. május 20.