Saját házban formálódik az otthon
A Prosperitati Alapítvány falusi házak vásárlásáról szóló legutóbbi pályázatának szerződéseit február elején írták alá a nyertes családok, köztük a Bogáromi házaspár, amely az 1,2 millió dináros támogatás segítségével Adán vásárolt házat, illetve a kétgyermekes Bognár család, amely Moholon vett házat. Mindkét család már legalább tíz éve álmodik saját ingatlanról, amely az alapítvány támogatásával vált valóra.
Bogáromi Tamás és Bogáromi Cenc Katalin Adán, a November 29. utcában talált saját családi fészekre. A ház lakható, már beköltözött a házaspár, de az idén belekezdenek a renoválásba, mert szeretnék egy kicsit kipofozni és komfortosabbá tenni. Nagy segítségnek tartják a házvásárlási támogatást, hiszen a lakóingatlant nagyobb részt az alapítványi támogatásból, kisebb részt önerőből vásárolhatták meg.
– Házbérben éltünk 16 évig. Azt a házat, ahol korábban laktunk, ugyanúgy a Prosperitati Alapítványon keresztül adták el, ezért el kellett költöznünk. Albérletet kerestünk, de nem találtunk, majd a szülők felhívták a figyelmünket és javasolták, hogy pályázzuk meg a Prosperitati Alapítvány támogatását. Sok házat megnéztünk Adán, és azt tapasztalatuk, hogy sok a drága ház, ami le van lakva, vagyis az árhoz képest sokat kell még rákölteni. Végül erre a házra esett a választásunk, mert jó a fekvése, viszonylag jó állapotban van, és az ára is megfelelt nekünk. Azért döntöttünk így, mert a tulajdonosok már az első találkozó alkalmával belementek, hogy a Prosperitatin keresztül adják el a házukat – mesélte Bogáromi Tamás.
– A pályázatnál először bonyolultnak tartottuk az egész mechanizmust, de a végén beláttuk, hogy járható ez az út. Majd a dokumentáció összegyűjtése után beadtuk a pályázatot Zentán, és vártuk, hogy megfelelünk-e a feltételeknek. Egy hónapra rá értesültünk a döntésről, hogy megfelelünk és utána rendeztük a többi szükséges dokumentumot. Volt helyszíni ellenőrzés, utána szerződéskötés és most már a kifizetésnél tartunk. A tulajdonos folyószámlájára érkezik a pénz. A maximális támogatást kaptuk meg, ami 3,24 millió forint. Ez dinárban átszámítva 1,2 millió, vagyis 10 000 eurónak megfelelő összeg. Volt önrész is, mert ilyen házat nem tudtunk volna 10 000 euróból megvenni. Az önrész 4000 euró volt, mivel mindketten állandó munkaviszonyba vagyunk, ezt banki kölcsönből fedeztük. Régebben terveztük, hogy külföldre megyünk dolgozni, de úgy alakultak a dolgok, hogy maradtunk. Viszont ha nem lett volna ez a pályázati lehetőség, akkor lehet, hogy távozunk, mert házat szerettünk volna venni. A tulajdonossal úgy beszéltük meg, ha a Prosperitati Alapítvány pályázata nem jön össze, akkor is ragaszkodnánk a házhoz, és szeretnénk megvenni bankkölcsönre vagy önerőből. Ezt a házat mindenképpen szerettük volna a magunkénak tudni. Örülök, hogy lett ez a ház, örülök a Prosperitati Alapítvány támogatásának is. Ez siker számunkra, mert önerőből lehet, hogy győztük volna, de csak nehezen, s a nyakunkba vettünk volna több évtizedes bankkölcsönt – közölte a férfi.
Bogáromi Cenc Katalin pedig már nevetve tette hozzá, hogy elégedettek a házzal, amit azért szeretnének egy kicsit kipofozni az elkövetkezőkben:
– A házban két nagy szoba van, ebédlő, konyha, fürdőszoba és melléképület, ahol egy helyiséget ki tudunk alakítani szobának. Nekem teljes mértékben megfelel. Amikor kerestük és néztük a házakat, úgy voltam vele, hogy padlásszobás házat semmi esetre sem szeretnék. Ez megfelel nekünk, jó a lokáció, teljes mértékben meg vagyunk vele elégedve. A melléképületekben apró jószágokat szeretnénk tartani, a kertben viszont kertészkednénk és gyümölcsöt termesztenénk – magyarázta az asszony, aki minden fiatalt arra biztatott, hogy vágjanak bele a pályázásba, mert megéri, és ez a lehetőség itthon marasztalja a családokat.
– Szerintem a fiatalok nagyobb része azért megy el, mert nem tud önerőből házat vásárolni. Az, hogy eladósítsa magát bankkölcsönnel, rossz dolog. Ha fölveszi a hitel és házat vásárol, de utána nem tudja fizetni bankkölcsönt, akkor megint csak muszáj neki elmenni külföldre dolgozni. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember bankkölcsönre veszi vagy kapja házat, és az alapítvány támogatása nagy segítség. Van tennivaló a ház körül, de ez az igényektől függ. Nekünk nincsenek nagy igényeink. A ház lakható, de egy kicsit ki kell pofozni. Kisebb átalakítások lesznek, de szerkezetileg megmarad úgy ahogy van. Pár dolgot megcsinálunk, kicsit komfortosabb lesz. Egyébként minden marad úgy, ahogyan van, mert nekünk ez így tetszik.
A negyvenes éveikbe lépő Bogáromi házaspár itthon képzeli el a jövőjét, és gyerekáldásban reménykedik. Tamás üzemi- és hálózati villanyszerelőként dolgozik Moholon, Katalin varrónőként Adán, és mindketten szeretik a szakmájukat és munkahelyüket, ahol állandó munkaviszonyban vannak. A külföldi munka és pénz reményében nem akarják feladni a családot, a barátokat és az ismerősöket.
A kétgyerekes, harmincas éveik végét taposó Bognár család az Alapítvány támogatásából Moholon, a Novak Radonić utcában vett házat, méghozzá annak az épületnek a szomszédságában, ahol jelenleg élnek. Elmondták, hogy a támogatás nagy segítséget jelent, és a saját lakóingatlan nagy öröm az egész családnak. Különösen a két tizenéves fiúnak, Tamásnak és Dánielnek, akik már alig várják, hogy beköltözzenek az új otthonba.
– Azért pályáztunk a Prosperitati Alapítványnál, mert nekünk eddig sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy saját lakóingatlanra szert tegyünk. Nem gondolkoztunk azon, hogy külföldre menjünk. Habár többször hívtak bennünket Németországba dolgozni, nem akartunk menni, itthon próbálunk boldogulni – magyarázta Bognár Róbert családfő. – Nyolc-tíz éve foglalkozok disznótenyésztéssel. Folyamatosan bővült az állomány, most már van tizenhárom anyakocám és malacokat nevelek, valamint tartok néhány kandisznót. Járom a falut a kandisznókkal, szemezem a kocákat, a gazdák már ismernek. Ezzel foglalkozok, viszont ehhez hiányzott a saját ingatlan, mert ezt a nagymama házánál csináltuk, de szerettük volna, hogy nekünk is legyen saját házunk. A pályázat révén jött ez a lehetőség. Már tavaly is szerettem volna pályázni, de pont ezt az ingatlant, amit kinéztem, még nem akarták eladni a tulajdonosok. Most viszont ők jelentkeztek, hogy meggondolták magukat, mégis eladnák. Belevágtunk, és szerencsére sikerült. Megpályáztuk az 1,2 millió dinárt a Prosperitatinál, és megkaptuk. Ebből az összegből teljes egészében kifizettük a házat – közölte a férfi, aki egyébként végzettségét tekintve üzemi elektrotechnikus.
A felesége, Bognár Zsuzsanna varrónő, egy adai kötödében dolgozik, és mostanság a ház rendezésén töri a fejét:
– Én mindennap másik tervvel jövök haza a munkáról, hogy hogyan rendezzük el a házat. Az épület nem nagy, az utcára van két szoba, egy konyha, fürdőszoba, amit egy kicsit át kell alakítani. Kis családi háznak megfelel, és lakható. Ha beköltöztünk, akkor majd tovább alakítjuk. A korábbi tulajdonosok meghaltak, a lányaik megörökölték, de ők vidéken élnek. Végül is elkezdték felújítani, de utána abbahagyták. Kiadták bérbe, miután a lakók elmentek, eldöntötték, hogy eladják, és nekünk így adódott a lehetőség, hogy megvegyük. A fiúk már nagyon be vannak sózva, hogy mikor költözünk be a házba. Amint a papírokat elrendezzük, jön a mester, és nekikezdünk a fürdőszobának, ahol betonozunk és új csempe kerül a falra, illetve elvégezzük a szükséges nagyobb munkálatokat. Utána következik az asszonyi munka, a meszelés, a bútorok összeválogatása, és mérünk mindent, hogy mi hova fér el. Sok minden bizonytalan, nem állt még össze a kép, de majd lassan a helyére kerül minden. Nagy álom valósult meg ezzel a házzal, mert mindketten majdnem negyvenévesek vagyunk, és eddig erre nem volt lehetőségünk. Jelenleg a nagymama házában élünk, 2004 óta vagyunk házasok, és két gyerekünk van. Tamás 13, Dániel 10 éves. Ez nagy segítség volt nekünk. Ha lesz ilyen pályázat, én ajánlom mindenkinek. Sok szaladgálni való van vele, de végül megéri, ha az ember megkapja. Korábban nem mertünk kölcsönt felvenni, hogy belevágjuk a házvásárlásba. Nekem van munkahelyem, de Szerbiában semmi sem biztos, egyik napról a másikra nagy vállalatok mennek tönkre és csuknak be – közölte a családanya, amihez Bognár Róbert hozzátette, hogy a támogatást hatalmas segítség, mivel a házat hét évre lezálogosítják az alapítvány javára, de után törlik a jelzálogot és a tulajdonukban kerül az épület. Kiemelte, hogy a házat szeretnék mielőbb belakni, és utána a portát is, ahova gazdasági épületeket álmodott meg, hogy tovább gyarapítsa a jószágállományt.