Az óbecsei Simon Bonifárt Anna és Simon Endre a szamócatermesztésben látja a családjuk jövőjét
A hosszú, lehangoló téli napok után, amikor szervezetünk vitaminraktárai már kiürültek, epedve várjuk a friss, színes zöldségeket, gyümölcsöket. Az elsők között kerül a piacok pultjaira a szamóca, az egyik legfinomabb és legegészségesebb gyümölcs: édes, illatos, lédús és zamatos. Tisztázzuk is mindjárt az elején: csak a közhiedelem nevezi a nagyobb termést epernek, a kisebbet szamócának, mert botanikailag az eper és a szamóca két különböző növény. Az eper kétféle fán – a Morus albán, azaz a fehér eperfán és a Morus nigrán, azaz a fekete eperfán – termő gyümölcs. Amit mi epernek ismerünk, az a szamóca. Mi most ennek ellenére mégis egy fiatal földieper-termesztő családról fogunk mesélni.
Simon Bonifárt Anna nem egy trendkövető fiatal nő: még nincs 26 éves, és már egy kétéves és egy tíz hónapos kisfiú boldog anyukája, ráadásul férjével, Simon Endrével határozott elképzeléseik vannak a jövőjükről, amit itthon képzelnek el. Ők elsősorban gyümölcstermesztésből szeretnének megélni. Három éve kezdtek el epret termeszteni, és eddig háromszor pályáztak sikeresen a Prosperitati Alapítványnál.
- Szerettünk volna a saját lábunkra állni. A földművelésben láttuk meg a lehetőséget, de annak csakis olyan ágazatában, amelyhez nem kell sok föld, viszont jobban jövedelmez, mint például a kukorica vagy a búza, amit csak nagy területen érdemes vetni. Az eper mellett döntöttünk, bár tudtuk, hogy nagyon sok munkával jár. A Prosperitati Alapítványnál háromszor pályáztunk eredményesen: először 65 ezer, másodszor 72 ezer palánta vásárlásához nyertünk támogatást, és egy száz négyzetméteres hűtőháznak az alapjára és hűtőpaneljeire is kaptunk pénzt, de a további berendezésre, az ajtóra, a szigetelésre már nekünk kell majd előteremtenünk a forrásokat – számolt be Anna a pályázati sikerekről.
Simonék 2014-ben két hektáron, 82 ezer palántával vágtak bele az epertermesztésbe. Az induláshoz komoly tőkére és rengeteg munkára volt szükség: ennyi palántát négy nap alatt 20–30 munkás ültetett el a földbe. A szamócaültetvényeket legfeljebb három évig lehet fenntartani, ezután újakat kell a helyükre telepíteni. Annáék tavaly újítottak először 65 ezer palántával: miközben a régiek zömét kiszedték, kísérletképpen meghagytak valamennyi harmadéves növényt is. Júniusban újabb két hektárt ültetnek be palántával a Prosperitatinak köszönhetően. Egy bokor jó esetben fél kiló epret terem. Annáék eddig két olasz fajtát ültettek: a Cleryt, ami a legkorábbi fajta, és a középidőben érő Jolyt, de a legutóbbi pályázaton egy harmadik, az előbbi kettő keresztezéséből született fajtával indultak, amivel Szerbiában az elsők között ők kísérleteznek. Az újvidéki Mezőgazdasági Karral is együttműködnek, kísérleti jelleggel ők gondoznak náluk 600 bokrot.
Az epertermesztésben sok az emberi munka.
- Először is elő kell a földet készíteni, június elején kezdődik tehát a szántás, frézerelés – többször be kell munkálni, mert teljesen el kell porlasztani a földet, ami az itteni fekete földdel nem könnyű feladat. Ezután kezdődik a bakhátak kihúzása. Mi egysorosan ültetünk és olyan fóliákat veszünk, amelyeken 15–18 cm-re vannak egymástól a lyukak: a bakháthúzógép kis dombot csinál a földből, ráhúzza a fóliát, a fólia alá pedig bekerülnek a csöpögtetőcsövek. A bakhátba megy a kézi palántázás, amit június végén végzünk, de ez a palánta nagyságától is függ. Mi kis palántákat veszünk, mert olcsóbb, és ezt előbb el kell ültetni. A jó palántázás is fontos, tavaly például rosszul fogta meg, és nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nagyon jól el kell vágni a gyökerét, nem szabad, hogy fölfelé kunkorodjon, de a palánták sem voltak kifogástalan minőségűek. Az eper egyébként is érzékeny növény, sok tápoldatra van szüksége, és számos betegség fenyegeti. A palántázás után öntözünk, tápozunk, hogy októberig, a hideg beállta előtt meg tudjanak erősödni a növények. Őszre elkezdenek virágzani a kis palánták, de a munkásokkal ezeket a virágokat leszedjük, hogy ne hozzon még termést, hanem inkább a gyökere erősödjön a tél átvészeléséhez. Aztán betelelünk: október vége felé abbahagyjuk a locsolást, megáll a vegetáció, és mi is megpihenünk egy kicsit – mondja Anna.
Március elején állnak újra hadrendbe, ekkor leszedik a régi, elszáradt leveleket, hogy újra tudjon hajtani a bokor, majd ismét kezdődik az öntözés, tápozás, szedés előtt pedig beszalmáznak a sorok között, hogy az eső miatt ne sárosodjon a termés. A szedés májustól júniusig tart. Amikor a szülők kint vannak a földeken, a kétéves Ákos és a tíz hónapos Ábel is velük van, vagy a nagyszülők vigyáznak rájuk a szomszédos tanyán.
Anna szerint bizony rá lehet unni az eperre is. Nekik most 20 ezer hároméves bokruk van, ezek az idősebb palánták előbb hoznak termést, és a korai szedést főleg ők fogyasztották el, de a sérült termést sem adják el. Süteményt nem szokott sütni belőle, de Endre finom eperszörpöt készít, ebből még a mélyhűtőbe is jut.
Annáék azonban nem csak eperről álmodtak. Újabban egy tejgyárat is gründolnak, amihez a tartományi kormány egyik pályázatán szereztek támogatást, és szakmailag a Mezőgazdasági Kar ebben a vállalkozásban is segíti őket, de a folytatáshoz egyelőre nincs elég pénzük. Annáék kezdetben sajtot és túrót szeretnének majd készíteni, mert a tej és a joghurt előállítása újabb nagyberuházást kíván. Tejből tejet csinálni – Anna szerint ez a legdrágább feldolgozás a tejiparban.
2017. május 14.