Kovačić Brigitta és Dejan Oromon találta meg a boldogságot -- egymásban és a világban
Túrám következő úticélja a magyarkanizsai községhez tartozó Orom volt. Igazi napsütéses reggeli órában érkeztem, az utcákon már kezükben szatyorral boltba igyekvő bácsikát, traktorral a földjeikre tartó földműveseket lehetett látni. Utcáról utcára kanyarodtam, amikor az egyik sarkon megláttam egy sepregető nénit. Kérdésemre, hogy merre találom Dejant és családját, mosolyogva és készségesen magyarázta, hogy csak néhány métert kell visszafelé hajtanom, és a sarok utáni első ház az övéké, ott találom őket. Egy takaros, rendezett ház látványa tárult elém, amikor megérkeztem hozzájuk. Az egész család várt már, még a kis Sofija is, aki gyermeki bizalmatlansággal állt hozzám az elején, azonban az interjú végére már sokat mosolygott rám.
- Mióta ismeritek egymást? Mondanátok néhány szót magatokról, mit érdemes tudni?
Brigitta: - 1988-ban születtem, oromi születésű vagyok, a középiskolát Szabadkán fejeztem be, itt dolgozom jelenleg Oromon. Azt kell tudni, hogy hatan közösen nyitottunk egy kis varrodát, ami itt található szintén a közelben. Dejannal gyerekkorunk óta ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel. 13 éve vagyunk együtt, abból 3 éve vagyunk házasok, és van egy tündéri kislányunk, Sofija, aki most 3 éves.
Dejan: - Szintén oromi születésű vagyok, 32 éves, a középiskolát én is Szabadkán fejeztem be, mivel a város felé nagyon jó volt már akkor is az összeköttetés, könnyen megközelíthető volt. Jelenleg Szabadkán dolgozom a Suboticatrans vállalatnál mint buszsofőr, immár három éve, előtte majdnem nyolc évig voltam kamionsofőr nemzetközi fuvarozás terén, ami sajnos avval járt, hogy nagyon keveset voltam itthon. Amikor már tudtuk, hogy Sofija érkezik közénk, eldöntöttem, hogy munkahelyet váltok. Szerettem volna minél több időt a családom körében tölteni, és mint kamionsofőr erre nem lett volna módom.
- Éltetek-e együtt valahol korábban is, mielőtt megvettétek ezt az új házat?
Dejan: - Előtte albérletben voltunk 6 évig. Tervezgettük, hogy jó lenne megvásárolni azt a házat, amelyet béreltünk, de nehezebben tudtuk volna elintézni, ugyanis a tulajdonosa már régóta külföldön él. Később, amikor már itt laktunk albérletben ebben a házban, megjelent a pályázat, és adódott a lehetőség, hogy ezt a házat meg is tudjuk vásárolni. Ideálisnak tartottuk a házat, az első naptól fogva. Ez a ház tulajdonképpen Sofija keresztapjáé volt, akivel gyerekkori barátok vagyunk. Ő úgy döntött, hogy kiköltözik Pestre, üresen maradt volna a ház. Akkor kezdetben albérletben laktunk itt, de később eldöntötte, hogy szeretné eladni a házat. Természetesen mi mondtuk neki, hogy bennünket érdekel, nekünk mindig is tetszett a ház. Igaz, hogy az udvar kisebb, de a helyiségek beosztása nagyon ideális, és Sofija is egy külön kis hercegnős szobának örülhet, ami csak az övé.
Brigitta: - A ház nagyon jó beosztású, viszont az udvarunk az kicsi. Elhelyezkedése miatt viszont nagyon megfelelő, ugyanis közvetlenül a bal oldalon a szüleim laknak, a kert végében van a varroda, ahol dolgozom, sőt még a dédmama is csak egy utcányira lakik tőlünk, szóval nem panaszkodhatunk. Bármiért el kell mennem hozzá, időben is elérhető közelségben van, ez sok esetben jól jöhet még a későbbiekben.
- Hol hallottatok először a Prosperitati Alapítvány pályázatáról és mikor döntöttétek el, hogy pályáztok?
Brigitta: - Mi az Interneten olvastunk róla először, a későbbiekben persze hallottuk ismerősöktől is. Akkor eldöntöttük, hogy pályázni fogunk, beszerezzük és rendszerezzük a szükséges papírokat. Elmondhatom, hogy nagyjából 10 évet lendített rajtunk ez a sikeres pályázat. Mire megteremtettük volna a házvásárláshoz szükséges pénzösszeget, ahhoz még évekre lett volna szükség, főleg a mai világban. Nagy segítség volt ez számunkra is, kimondottan megörültünk a pályázási lehetőségnek, főként annak, hogy nyertünk is.
Dejan: - Szerencsénkre a keresztapa is türelmes volt, megvárta, hogy megnyerjük-e a pályázatot. Azt a házat, ahol korábban laktunk, nem is tudtuk volna megvásárolni, vagy csak nehezen, ugyanis tulajdonosa már Németországban él több évtizede, ő nem jött volna azért haza, hogy a papírokkal és dokumentumokkal foglalkozzunk. A mostani házunk tulajdonosa sem Oromon lakik, ám ő könnyebben meg tudta oldani az utazást, bármikor szóltunk neki, akkor a rendelkezésünkre állt. Nagyon készséges volt, ennek külön örültünk.
- Milyen állapotban volt a ház, amikor beköltöztetek? Milyen a belső elrendezése ?
Dejan: - A házon nem kellett semmilyen azonnali újítást vagy javítást elvégeznünk, ami sürgős lett volna. Természetesen idővel minden házon lehet találni valamit, amit lehet szépítgetni, amire rá kell szánni majd a pénzt, de ez a ház előtte is lakott volt, karban volt tartva, tehát kifogástalan az állapota.
- Milyen esemény van Oromon, amiért érdemes idelátogatni?
Dejan: - Természetesen a Malomfesztivál, amely évről évre nagyobb és nagyobb, egyre több látogató jön. Nagyon jól megszervezett fesztiválnak tartom, mert napközben gyerekbarát programokat is biztosítanak, és nemcsak este lépnek fel együttesek, hanem délután is, a gyermekeknek. Elmondhatom, hogy a fiatalabb korosztálytól az idősebbekig mindenki megfordul itt. Nálunk ez a legnagyobb esemény, amelyre Vajdaság minden területéről érkeznek a szórakozásra vágyó emberek. Szívesen látunk mindenkit, aki még nem járt a fesztiválon, ajánlom hogy minél előbb pótolja be. Nem fog csalódni.
2017. május 30.