Az autógyártástól a csőidomokig

Jövőre lesz százéves a Szkala család jelenleg öntözéstechnológiával foglalkozó vállalkozása

Aki nem pályázik, az lemarad – vallja Szkala Zoltán, a Skala Group megalapítója, aki új alapokra helyezte a csaknem százéves családi vállalkozást.

A Szkala család vállalkozását 1919-ben alapította Szkala Mihály, Szkala Zoltán nagyapja. Mihály korábban a nagy hírű Erdélyi-műhelyben inaskodott, ahol fiákereket, szállítókocsikat készítettek, majd néhány társával összefogva saját vállalatot hozott létre, amely személygépjárművek készítésével foglalkozott. A feladatot négyen végezték, Szkala Mihály társai között kárpitos, kovács, bognár is akadt. A járműveket megrendelésre készítették, és a leggazdagabb szabadkaiak voltak a megrendelőik. A második világháborút követően a cég felhagyott eredeti tevékenységével, és a járművek fényezésével kezdtek foglalkozni. A cég több kisebb-nagyobb átszervezést követően jelenleg az öntözéstechnológia területén tevékenykedik, alkatrészeket gyártanak, öntözőberendezések tervezését és kivitelezését végzik. Lapunk kérésére Szkala Zoltán beszélt a cégről, annak apropóján, hogy a vállalat is sikeresen vett részt a Prosperitati Alapítvány által nagyvállalatok részére kiírt pályázatán.

A Skala Group és azon belül a Skala Garden nagy múltra tekint vissza. Ön mikor vette át a céget?

 

– Huszonegy éves koromban a nyakamba szakadt az egész, és azóta én vezetem a céget. Ekkor a Zastava autógyár már piacra dobta a Fityót, és mi a korábbi gyártásról áttértünk a kocsik fényezésére és festésére. Sajnos allergiás lettem az itt alkalmazott vegyszerekre, és az orvosom tanácsára profilt váltottam. Először temetkezési cikkek gyártásába kezdtem. A nyolcvanas években láttam, hogy az öntözésé a jövő, és elkezdtem ezen a területen tevékenykedni. 1991-ben Magyarországon folytattam a tevékenységemet, és megnyitottam a Poliext Csövek Kft.-t. Mint ahogy a cég neve is mondja, elsősorban csöveket gyártottunk, és ez a cég ma is működik Kecskeméten. Ahogy múltak az évek, én hazakívánkoztam. Bizonyos tőkét visszaömlesztettem Szabadkára, és privatizáltuk az Aurometal céget. Sajnos a távol-keleti dömpingáru miatt az Aurometal eredeti tevékenységét, az ékszerek gyártását nem tudtuk folytatni. Átszerveztem az egészet az öntözőrendszerek gyártása irányába, azzal, hogy a folyamattechnológiai gyártás maradt Kecskeméten, itt viszont különböző idomokat, szórófejeket, csőelemeket kezdtünk el gyártani. A szerszámgyártást jól sikerült megszervezni. Büszke vagyok a két fiamra, Srđanra és Igorra, akik sikeresen viszik tovább a dolgot. Én a műszaki dolgokban tudok segíteni, rám esik az oktatás része, azon vagyunk, hogy felfiatalítsuk az alkalmazottaink körét. Sajnos nem mutatkozik túl nagy érdeklődés a műszaki dolgok felé, az esztergálás, a marás területén, ami viszont nagy múltra tekint vissza Szabadkán.

Az öntözéstechnológiában nagyon precíz megoldásokra és alkatrészekre van szükség. Hogyan születik meg egy-egy új termék?

– Egy új termék megszervezése a mai világban igen összetett folyamat. Először kigondoljuk a terméket, piackutatást végzünk, azután megrajzoljuk 3D-ben, majd kinyomtatjuk, ezt követően megcsináljuk a szerszámtervet, majd legyártjuk magát a szerszámot, megcsináljuk a próbatermelést, elvégezzük a korrekciókat, és csak ezután tudjuk beállítani a termelést. A munka azonban itt sem áll meg, mert el kell juttatnunk különböző kiállításokra, hogy megismerjék, és eljuttassuk a vásárlókhoz. Én egy megszállott gyártó vagyok, számomra mindig a termelés volt a legfontosabb.

Van egy jól felszerelt laboratóriumunk is. Ez ugyan nem akkreditált, de az összes termékünket kivizsgáljuk, és csak ezután küldjük el az akkreditált laboratóriumokba, ahol megkaphatják a megfelelő tanúsítványt, amivel a világon mindenhol meg tudunk jelenni. A konkurenseink elsősorban izraeli, görögországi és olaszországi gyártók, de úgy érzem, elég jól befészkeltük magunkat a piacra, és elég szép teret hódítottunk el. A mi rendszereink azon problémákra, körülményekre vannak tervezve, amik minket érintenek, hisz nálunk a vízben lévő vasoxid és hidroxidok okozzák a legnagyobb gondot. Mi ezeket jól ki tudtuk védeni. Az izraeliek is foglalkoznak ezekkel a témákkal, de az ő feltételeik között az algaszűrésre és más problémákra helyeznek nagyobb hangsúlyt. Nagy szerencsénk volt, hogy a régi gépeket le tudtuk cserélni újakra, és robotizálunk, így tudunk konkurálni a nagy cégekkel. Ebben segítséget kaptunk a Prosperitati Alapítványtól, nélkülük valószínűleg nem tudtunk volna ide eljutni. Egy olyan cég lettünk, amely dominál a térségünkben az öntözőrendszerek gyártásában, kivitelezésében.

Ezek szerint exportra is termelnek.

– Körülbelül 2500 termékünk van minősítve, amelyekkel számos európai országban vagyunk jelen, kezdve a volt Jugoszlávia tagköztársaságaitól, Magyarországon, Szlovákián, Csehországon, Lengyelországon keresztül Ausztriáig, Olaszországig, valamint Afrikába is szállítunk, habár ott olyan alacsony árakat kell meghatároznunk, hogy felmerült a kérdés, érdemes-e fejleszteni azt a piacot. Most az asztalon van egy nagy oroszországi megrendelés. Egyébként egy szezonális termékről van szó. A téli hónapokban tele van a raktárunk, de tavasszal gyorsan kiürül. Éppen ezért sokkal nagyobb gyártósorra lenne szükségünk. A piac megengedné a növekedést, de anyagilag nem tudunk sokat fejlődni. Biztonságot érzünk, a munkásaink jó körülmények között dolgoznak, meg vannak fizetve, erre a legjobb bizonyíték, hogy a dolgozóink között sokan vannak, akik már húsz éve dolgoznak nálunk.

Mi változott az öntözéstechnológia piacán a kezdetekhez képest?

– Mára ez a piac is tervszerű lett. Korábban elég kaotikus volt. A földműves, amikor látta, hogy behajlik a gyümölcsfa levele, elővette a szalmazsákból a pénzt, és kiépített egy öntözőrendszert. Mára komolyabb öntözőrendszerek vannak, és már úgy tervezik a kerteket, parkokat, gyümölcsösöket, hogy az öntözőrendszert is belekalkulálják. Nagyon fontos a tervezés, hisz nemcsak a víz megy ezen a rendszeren keresztül, hanem például a tápanyagok kijuttatása is itt történik.

Az ön meglátása szerint a mi gazdasági körülményeink között hogyan tud egy cég fejlődni?

– Úgy látom, hogy Szerbia akkor tudna jól fejlődni, és egy gazdasági biztonságot adni, ha a multinacionális cégeknek volnának jó hazai kooperánsaik. A multikkal együttműködni nem egyszerű, ezt csak modern eszközökkel és technológiával lehet. Hagyományos gépekkel nagyon nehéz, mivel nem lehet sem minőséget, sem mennyiséget adni, és a haszon sem lehet akkora, amekkorával jó előfejlődést lehet elérni vagy tervezni. Az én tapasztalatom, hogy a sikeres multik, akiknek jó kooperánsaik vannak, azok itt is maradnak. Nekünk nagy lemaradást kell behoznunk, hisz az 1990-es években, amikor a high tech technológia a legnagyobbat ugrott, akkor nálunk stagnált a fejlődés.

Éppen ezért kapnak nagy szerepet a pályázatok. Elég sok mendemonda keringett a Prosperitatival kapcsolatban. Én az első körben kiírt pályázaton is részt vettem, és meggyőződésem, hogy a pénzek jól vannak kihelyezve, olyan helyekre kerültek, amelyek biztos lábon állnak. Mi a termelési folyamatban nagy hangsúlyt fektettünk a robotizálásra, így valamilyen szinten hátrányként éljük meg, hogy kötelezve vagyunk új munkahelyek megnyitására. Csoporton belül úgy döntöttünk, hogy lépünk még egyet a komputerizáció felé, erősebb értékesítési hálózatot igyekszünk kialakítani, hogy több munkahelyet meg tudjunk nyitni. Mi olyasmihez gyártunk alkatrészeket, amit a Prosperitati nagyon támogat, az öntözéshez. Ezeket az alkatrészeket nem kell külföldről behozni, hanem hazai piacon is be lehet szerezni, és így nekünk is lesz piacunk. A munkahelyteremtés kötelezettsége arra is rákényszerített bennünket, hogy jobban ráfeküdjünk az oktatásra, új munkaerő képzésére. Ez sem idegen tőlünk, hisz például az unokáim is ezzel foglalkoznak.

Az öntözés mellett központi porszívórendszerek kialakításával is foglalkoznak.

– Van egy nagyon jó kivitelező csapatunk, akik az öntözőrendszerek kivitelezését végzik, és a központi porszívórendszereket is ők készítik. Ez egy mellékága a tevékenységünknek. Úgy gondoltam, hogy több lábon kell állni, és belevágtam. Abban az időben esélyes volt, hogy ezen rendszerek bizonyos elemeit itt, Szabadkán fogják gyártani. Sajnos ebből nem lett semmi, nekem pedig megmaradt ez a szolgáltatás. Ezekhez a rendszerekhez idomokat gyártunk.

 

Szerző: 
Magyar Szó, Benedek Miklós (Fotó: Gergely Árpád)